Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Pécsi múzsa - Tüskés Tibor válaszol Albert Zsuzsa kérdéseire

múltban játszódó regényei is elképzelhetetlenek nélküle. Tehát ahogy a tatárjárásról beszél, ott van a pécsváradi apátság, ahonnét elindítja Juliánus útját. így gondolom én azt, hogy ezekben a könyvekben a személyiség keresése során inkább a lélektani elemzés, és nem annyira az irodalomtörténeti, vagy az ideológiai megközelítés a jellemző. És talán azért lehet kézbe venni ezeket a könyveket, még akkor is, ha majd újabb, nagy monográfiák fognak az említett írókról megszületni, mert úgy írtam őket, mint aki egy ismeretlen erdőn kell hogy keresztül menjen, és félelmében fütyül. Én is egy kicsit így írtam ezeket a könyveket, mint aki ismeretlen területen jár, mert nem állt még előttem rendelkezésre öt nagy monográfia, amiből megírhattam egy hatodikat.- Emlékszem egy mondatra valamelyik könyvéből, azt mondja: hogyan lehet két nap alatt tízszer átlépni Magyarország és Jugoszlávia határát? Úgy, hogy végighajózok a Dráván. Amit ír, annak mindig kézzel fogható magva van.- Ezt persze, szokták úgy mondani, hogy realista. Azért én ezt a realizmust úgy képzelem el, hogy egy fa nemcsak a látható test, hanem gyökere is van, ami nem látható, amiből pedig táplálkozik. Vagy ha én azt a fát most nézem, akkor az nem geometriai rajz, de látom benne a levelet, a virágot és a gyümölcsöt is. Tehát én a realizmust ezzel a teljességgel, tudatalattival és tudatfölöttivel, szellemivel és lelkivel együtt értem. A legabsztraktabb kép is valóságos színekből, vonalakból, formákból tevődik össze. Egy lettrista vers is nyelvi anyagból építkezik. Ami az avantgárdnak, a posztmodernnek a körébe sorolható, számomra az is felad egy rejtvényt, azt is meg akarom érteni. Ebben a novella-elemző könyvemben én Csáth Gézától Esterházy Péterig jutottam el, tehát egy mai kritikusnak kell, hogy érzékenysége legyen ahhoz az irodalomhoz is, amelyik ma születik. Az én számomra nem zárult le a magyar irodalom a Jelenkor szerkesztésével, vagy a közelmúltban meghalt nagy klasszikusokkal. Mert azért ez is igaz, hogy ez a mai érzése egy kritikusnak, hogy bizonytalan, nem lát értékeket, nem lát nagy fákat, ez valóságos érzékelés. Egy csodálatos nagy nemzedék ment el a közelmúlt években és évtizedekben, és nemcsak nagy öregek, Füst Milánok, Tersánszkyk, Németh Lászlók, és Illyés Gyulák, hanem fiatalok is, mert azért ötven valahány éves korban meghalni ma Magyarországon mégis tragikus halál, Nagy Lászlónak például. Hogy ennek persze mi az oka..., sok oka van. Először is, az a közelmúltban szocialistának nevezett irodalompolitika, tehát a politikának az irodalommal való foglalkozása, amely nem engedte felnőni a fiatalokat. Hát Illyés mikor szerkesztett folyóiratot ? Mikor jelent meg Radnótinak az első verseskötete ? Most negyven éves „fiatalok” mutatkoznak be az első verseskötetükkel. És hatvan évén túl szerkeszt folyóiratot Csoóri Sándor. Ha az a nemzedék, akit ma mi értékesnek mondunk, fiatalon juthatott volna levegőhöz, akkor talán felnőhetett volna egy értékeiben gazdagabb, mai élő magyar irodalom.

76