Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Pécsi múzsa - Tüskés Tibor válaszol Albert Zsuzsa kérdéseire

temnek ez az éhkoppja is, - tehát az, hogy táplálékhoz sem jutott egy érdeklődő bölcsész, legalább is jó táplálékhoz, - kialakított valamiféle igényt.

Szinte hihetetlen fölidézni mai fiataloknak azt a fajta hiányt, hogy egyetemi előadásokban, vagy a könyvtárlátogatásban hogy el volt rekesztve egy akkori bölcsész. Volt olyan szobatársam, aki egyszerűen szegényeknek gyűjtött, és emiatt letartóztatták, internálták, természetesen az egyetemről is kidobták. Kassák Lajos Egy ember élete című önéletrajzát csak különleges kutatói engedéllyel, helyben olvashattam az Akadémia könyvtárában. Hallottam én arról, hogy mi az egzisztencializmus. Akkor el is olvastam Sartre-nak a tanulmányát erről. Azt is tudtam, hogy Camus Közöny című regényét Gyergyai Albert lefordította. Nekem professzorom volt Gyer- gyai Albert. Nagyon szerettem, tiszteltem, csodáltam. Előadásain csüngtem. Amikor odamentem hozzá, és megkértem: „Professzor úr, nem tudná kölcsön adni nekem Camus könyvét? Franciául nem tudok.” Akkor azt mondta: „Ne emlékeztessen, ifjú barátom, engem arra, hogy én azt meggondolatlanságból valaha lefordítottam!” Vagy, ha arra gondolok, hogy a Széchényi Könyvtárban a könyvtári felügyelő - aki egyébként szúrós szemű, gomba szemű, közepes költő volt, ahogy megtudtam róla - azzal foglalkozott, hogy a mi kérő céduláinkat ellenőrizte. És ha én arra, netán, mondjuk Thurzó Gábornak vagy Rónay Györgynek a nevét írtam, akkor visszadobta, hogy ezek klerikális szerzők. Én pedig, tudja, mit akartam olvasni ? Szondi Lipót- nak a teszt könyvét. Mert megismertem a teszt fényképeket, többet akartam tudni Jungról, Freudról, a pszichológia érdekelt, ő pedig csak annyit tudott róla, hogy Svájcban él, burzsoá ideológiát képvisel, és visszadobta. Azért egy bölcsészben mindig van valami rafináltság is, a következő alkalommal aztán már a kérő cédulára azt írtam föl, hogy Sztálin: A dialektikus és történelmi materializmus című munkáját kérem, csak éppen a száma volt a könyvnek a Szondi teszt könyvé. És a derék könyvtári raktáros, amikor odahozta, akkor mondta nékem, hogy hallgató úr, ez nem ám az a könyv, amit maga kért! Mondom, jó jó, csak hagyja itt. És én reggel kilenc órakor beültem, megkaptam ezt a könyvet, legalább öt óráig nálam lehetett, de kilencig, ameddig maradtam, akár zárásig, csak arra kellett vigyázni, hogy amikor visszaadtam, jól tornyozzam fel azt a könyvcsomót, ami alá rejtem Szondinak ezt a könyvét.- Egyébként egész munkásságán meglátszik ez a nyitottság, és itt nemcsak irodalmi érdeklődésére gondolok, hanem arra a sok-sok könyvre, amit utazásról, meg egyéb mindenről írt. De ami a legfontosabb, nem lehet azt mondani, hogy Tüskés Tibor egyoldalú lenne, a kortárs magyar irodalomból csak ezeket, vagy csak azokat szereti.- Ez a mindenevés lehet azért hátrány is, mert hallottam már, hogy valakire azt mondták, olyan sokoldalú, hogy már egyénisége sincs.- Kritikusnál ezt nem így kell felfogni.- Magát ezt a sokoldalúságot persze nem is tartom bűnnek. De azt azért hozzáteszem, hogy a sokoldalúságnak is kell hogy legyen valami rendező elve. Legyen gerince. Akkor ha szabad, a magam hite szerint ebben a sokféleségben - tájegység és írói portré, történelem és irodalom, pszichológia és akár még természettudomány is - mi az, ami valamiféle rendező elvet ad, azt hiszem, ezt meg lehet találni. Az olvasó is észreveszi, ha ezeket a könyveket a kezében tartja, hogy egy szerzőjük van. Ebben én talán azt a tulajdonságomat látom megvalósulni, amit én úgy mondok, hogy mindig az a viszony érdekelt, ami az embert a környezetéhez fűzi.- Olvasván a munkáit, az a vélemény alakult ki bennem, hogy ez az ember lát, olvas, és gondolkodik rajta. Es helyre teszi. Es sokat lát. Megemészti a világot maga körül.- Németh László könyvének a címe, nem én találkoztam ezzel a kifejezéssel: A kísérletező ember. Kerestem én még ehhez a szóhoz, a „kísérletező”-höz társakat, hogy „kérdező”, „kételkedő”, „kíváncsi”. Én azt hiszem, hogy az ember növekedésének alapja, hogy kérdezzen. Hogy

71