Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Varga Klára: Múzsakarbantartási alapismeretek II.
Ha olyan nagyon rossz itt neked, miért akarod, hogy nekem is rossz legyen? Üljél be inkább ebbe a csónakba, hátúira, a pad alá, ahol nem lát meg senki, mert akkor szépen kievic- kélünk innen mindnyájan a napvilágra. Neked is jobb dolgod lesz ott majd. Úgy is lett. A tavi leány nem cibálta már, nem rángatta tovább ide-oda a csónakot, nem sugdosott semmit, beült a csónakba, s attól fogva szépen odaringatóztak a barlang szájához, ki is szálltak, kimentek a napvilágra. A tavi leány azon a napon a barlangból átköltözött a Malom-tóba. Látják is néha éjszaka a padokon üldögélő szerelmesek, mikor kiszáll a vízből, hogy táncoljon a víztükrön, amint a tündérek szoktak. De ha fényesen ki is állta a próbát a szegény jányka, hiába ment vissza az ezüstös bag- lyocska szárnya alatt éjjel a házhoz, ahol a szakácslegényt fogva tartotta egy boszorkány, mert a legény addigra már csellel elszökött onnan. A boszorkány sem tudta, miképpen sikerült neki, de a szegény jánykát azért megfogta, és bedobta a sötét gödörbe, ahol addig a szakácslegény sínylődött. A baglyocska is bebújt ő is a gödörbe, és amikor a boszorkány aludni tért, az ezüstös hátával mutatta az utat az alagútban, amit a szakácslegény már kiásott. Kiszabadult a szegény jányka, csakhogy nem tudta, merre menjen most már. Elaludt egy fa koronájában a baglyocskával, és álmában a kristálykupolás házat látta megint, és azt mondta neki a lelke: Ha kiálltad is a próbát, azért vesztetted szem elől a szakácslegényt, mert elfelejtetted, hogy a kristálykupolás házat kell megtalálnod, mert ott van a te életed, és minden kincsed. Nem fogod már élve meglátni azt, akit szeretsz, de majd megsegít öregapó, öreganyó, meg egy táncoló hatalmas lovacska. Tegyél mindenben úgy, ahogy meghagyják neked. Sírdogált reggel a szegény jányka, amiatt, amit álmodott, de még jobban sírt, amikor a baglyocska azt mondta neki, hogy innen már egyedül kell tovább mennie. Elbúcsúztak egymástól. Ment, mendegélt a szegény jányka, bevette magát egy nagy erdőbe. Napszállatkor meglátott egy házikót. Annak az ajtaján illendően bekopogott. 16. A jót akaró ismerősöd elküldött engem Morvaországba pünkösdkor. Söröket ittam az egészségedre, a morvák meg folyton borral itattak volna. Háborogtak a többiek, akikkel voltam, hogy a buszról miért rögtön misére visznek minket a morvák pünkösdkor, miért nem adnak előbb enni. Nem szóltam semmit. Nagyon elkéstünk, már éppen az jött a mise végén, hogy Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj... Az oltár környékét ellepték a vakító fehér ruhás kisgyerekek a pap körül, te is ilyen kicsi angyal lehettél valaha, láttam, hogy ott vagy az oltár körül, segédkezel, imádkozol, énekelsz. Kerestelek aztán mindenfelé máshol is, de nem voltál sehol. Nem voltál a csatornán, ahol a hajónkat vezettem egy darabon, nem voltál a kikötőben, amelynek a megnyitójára vártak minket, nem voltál a pincehegyen sem, ahol a kukoricaföld szélére állították a zenészek a cimbalmot, és ott játszottak hajnalig. És másnap Vlcovban a Király útján sem voltál, ahol azt ünnepli a nép a fesztiválon, hogy egyszer Mátyás királyt megfutamította az apósa, Podjebrád György, és a mi királyunk női ruhában menekült színes szalagokkal a fején. A király katonái meg a néptől kértek pénzt, hogy 63
