Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Pelle János: Mélységek titka

irányzott bevételt, repülnek. De most még kedélyesen csevegnek, kacérkodnak egymással, ügyet sem vetnek rá. Sorra kerül. Tálcáján párolog a mogorva Tibi papa nyolcszáz forintos menüje. Paradicsomleves, rakott kel. Mikor ette ezt utoljára? Nem tudja felidézni, mivel töltötte meg tegnap a gyomrát. Talán spagetti volt, de ez nem biztos. Vagy finomfőzelék, fasírttal? Mindegy. Tibi papánál minden napnak ugyanaz az íze. Visszavitte a tálcát az edényekkel. A mosogató öregasszony megköszönte.

A huszonkettedik lap, a Féltékenység. „Gyanakvás, amely nem alaptalan.” Eszébe jut, hogy Marinak kettő és négy között vendége lesz, egy gáláns öregúr, aki már évek óta jár hozzá. Előre szólt, hogy akkor ne legyen otthon, zavarná a szeánszot. Mi lesz a műsor ? A lelkek egyesülése a kártya fölött, majd az erogén zónákra is kiterjedő masz- százs ? Vágyfokozás, határ a csillagos ég? Mari, ezt tapasztalatból tudja, ért hozzá. De melyik nő nem? A férfitest primitív hangszer. Csak az nem játszik rajta, aki nem akar. Kezdettől fogva úgy érezte, hogy másokkal is osztozik Püthia kegyein, ismeretlenekkel, akik talán már évek óta, diszkréten hozzájárulnak a háztartás költségeihez. De az is lehet, hogy téved, alaptalanul gyanakszik. Milyen jogon sajátítja ki a szeretőjét, akivel alig egy hónapja él együtt ? Fizet ő annyit neki, hogy szemrehányást tehet ? Pillanatnyi tűnődés után lemond róla, hogy a „dolgok mögé néz”, kideríti az igazságot. Ostobaság, felejtsük el. Tőle ugyan zöröghet a haraszt. Fia váratlanul visszamegy a lakásba, hajba kap Marival, de nem tud meg semmit. Érdemes? Elvetette a hirtelen támadt ötletet. Pedig ha akkor sarkon fordul, talán másképp alakulnak a dolgok. De ki gondolná, hogy történik valami, ami még jobban felforgatja amúgy is zavaros életét ? Nem ment vissza a lakásba, mert nem gyötörte elég intenzíven a kétség, hogy megcsalják-e vagy sem. Közönyös volt és fásult. Ügy érezte, ha valaki megtámadja, nincs hozzá ereje, hogy védekezzen. A zöldszemű szörny, mely az imént megpróbálta lázba hozni, csak akkora nőtt, mint a játszótérre tévedt gyíkocska. Rápislantott, majd remegve elinalt, eltűnt egy fűcsomóban. Feltámadt a szél. Ügy lépkedett, mint egy robot. Kikerült egy kutyapiszkot, aztán visszarúgott egy arrafelé guruló labdát. Távolodott Tibi papa kifőzdéjétől, a gyorsvasút megállója felé tartott.

Jelenése volt, kettőkor várták. Jó, ha siet, gondolta, még elkésik. Amúgy is szürke volt az ég, lógott az eső lába. Kinyitotta az oldaltáskáját, út közben, leült egy padra és megnézte, megvan-e a diktafonja. Lehet, hogy otthon hagyta, és akkor mégiscsak vissza kell mennie érte. Már csak az hiányzik neki, hogy akaratán kívül alakítsa a féltékeny szerető szerepét. Rájött, hogy esernyőt nem hozott magával. Viszont az ezüstszínű, kazettás masina megvolt. Mellette a tartalék elemek is. Maga se tudja, hányszor fordult már elő vele, hogy leállt a kezében, mert kifogyott belőle a szusz. Ezt a bla- mázst nem engedi meg többé magának. Ha felszarvazzák, ám legyen. De nem akar senki előtt lebőgni, akit előzőleg napokig hajkurászott, míg végre kötélnek állt.

Mintha ugyanazokkal az emberekkel utazna együtt, akikkel az előbb együtt evett. Gondoktól barázdált férfiarcok bámultak ki a gyorsvasút ablakán. Éretlen bakfisok

82