Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Varga Klára: Múzsakarbantartási alapismeretek II.
Most a másik oldalára fordul, szuszog tovább a kedvesem. Jó, hogy így szuszog, hogy mindig hallani. Azt mondta nekem, hogy amikor éjjel felébred, sokszor percekig azt hiszi, hogy én nem lé- legzem, és ez ijesztő, és sokszor attól fél, hogy meghaltam. De én nem olyan vagyok, aki bármikor meghalhat, hanem olyan, aki még nem élt. Elalszom hamar a kék csibére, és nem fogok emlékezni erre a látomásra, sem az érzésre, csak évekkel később, amikor a kedvesemet már eltemettem, a fiatal férfi pedig már eljött a mentaszínű erdőn túlról, és itt él a közelemben. Itt hiányzik. Elmegyek vele, elmegyek a hiányával, ameddig csak mehetek, és bevilágítom vele az életemet. Elmegyek vele a falig, amit én építettem magamban a jövőm elé. Látom, hogy ajtó van a falon. Éles fehér fény hasít át a réseken. Most először az életemben nem fordítom el a tekintetemet erről az ajtóról. Ki fogom nyitni ezt az ajtót. 2. Márványfalak, ókori romok, örökzöldek, rododendronok a mediterrán ég alatt. Egy város főtere Észak-Itáliában. Sokan gyülekeznek. Nem tömeg. Nem is tapossák egymást. Ügy álldogálnak egymástól rejtett arányok szerinti távolságban, mint az erdei tölgyek. Valamilyen rendezettség szerint összetartoznak, de ezt nem mindenki tudja közülük. Ott vannak a téren azok is, akik kicsi gyerekkoromban rossz példát mutattak nekem. Ott vannak azok is, akik nem tanítottak meg alapvető dolgokra. Ott vannak azok is, akik magamra hagytak, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk. Ott vannak azok is, akik ítélkeztek felettem, és nem kérdezték meg, hogy tehetnének-e értem valamit. Ott vannak azok is, akik a védtelenségem miatt rajtam torolták meg mások okozta sérelmeiket. Ott van mindenki, akire neheztelek, és aki miatt magammal is rosszban vagyok mind a mai napig. Szülők, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik, barátok, barátnők, iskolatársak, tanítók, tanárok, professzorok, kollégák, szerkesztők, főnökök, pályatársak, kiadóvezetők, szomszédok, szeretők, udvarlók, élettársak, vőlegények és idegenek. És most megyek, és megbocsátok mindent, mindenkinek, aki csak eljött ide a térre. Kinek úgy bocsátók meg, hogy a szemébe nézve mondom, kinek úgy, hogy meg is öleljük egymást. Kinek földre szögezett arccal. Van, akit a bokrok takarnak, alig látom, akad, aki másokkal együtt álldogál. Ok csoportban veszik el a bocsánatomat. Van, aki hátul támaszkodik egy antik oszlophoz, talán csak a szám mozgását látja, de ennyi is elég neki, hogy egyszerre könnyű legyen, mint egy léggömb, és ellebegjen a térről, és ne lássam soha többé. És ne is emlékezzek rá. 41
