Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Sarusi Mihály: Áruló. Áruló! Áruló? "Áruló"
Azután összejártak. Évekig jóban, rosszban. Pedig akkor már jelentéseket kellett írogatnia. Sima népművelőként, majd művelődésiház-igazgatóként is akad hivatalos lekörmölni valója, de ezek elkapták. Elcsípték. Megszorongatták. Úgy volt vele, nem hagyja magát. Nem teszi föl a kezét, hogy vége, végem! Végük. Mármint a családjával. Átveri őket. Nem kerül utcára, mert ellene mondott a kísértésnek... Kísértésnek? Kísértés-e az, amikor az embert olyan válasz elé állítják: vagy elveszted a kenyered, vagy mintha mi sem történt volna, mintha nem is te szidtad volna a mi fölszabadító szovjet elvtársainkat a morva anyjuk emlegetésével, meg azzal a piszkos ateista mocsadék Leninjükkel. Hogy Sztálinról szót se ejtsünk! Mert hogy a kulák anyád térde kalácsa, a kiskapi- talista apád borbély istenét... Mert ők, tény s való, ilyen szépen tudtak velünk beszélni, ha kiütötte valami náluk a biztosítékot, az is okozhatta, ha csak eszükbe jutott, hogy valaki nem köp nekik, nem áll a szolgálatukba! Hogy a lobogó vörös zászlóra való vizelést ne is említsük. Azt hiszi, ez nem került a bíróságon szóba. Szerencsére! Mert akkor nem ússza meg dutyi nélkül, fölfüggesztettek Kísértés az, ha a titkárnőd úgy néz rád, hogy inkább sétálsz egyet. Kísértés, aminek alig tudsz ellenállni. De ellenállsz, mert szereted a feleséged, ragaszkodsz a családodhoz, nélkülük nem tudod elképzelni az életed. Mert természetesen ez a szemtelen perszóna nem játszani akar, nem megpróbálni, kipróbálni, nem! Elszedni a másiktól. A családodtól. Az tenné be a kaput! Nem Micsurin a zarándi kertészetnek. Kísértés... Szabadulsz, ha néhanap leülsz velünk beszélgetni, elmondod, kiről mit tudsz, mit hallottál, mit gondolsz, kiből mit szedtél (húztál, csaltál) ki. Rád bízzuk, milyen módszert használsz, de tanítani fogunk, hogy előrehaladj a hazádat szolgáló feladat teljesítésében, képezünk, a végén teljesen kiképezünk bármilyen egetverő ügy biztos kezű földerítésére. Jó életed lesz! Neked és családodnak. Ellenben ha nem vállalod, mész a börtönbe; és nem fél évre, három és félre, felfüggesztés nélkül. Rendes munkát pedig töb - bet nem kapsz. És hogy mutassák, nem hiába beszélnek, vitték a bíróságra. Nem vicc, ebből megint tárgyalás lesz. Súlyosbítva. Mert közben kiderült... Nyilván átszóltak az elvtársak az elvtársaiknak a Szolgálattól a Pártba, meg - avagy: vagy - rögvest a Bíróságra (netán az Ügyészség közbeesésével, erre mérget nem vehetünk, mert ki tudja, hogyan folyt őnáluk az efféle szervezése az elhárításnak), hogy Sto gyélaty...? Az, ami! Hogy ha sokat ugrál, többet is kaphat. A vádemelés meg sem történt, a tárgyalásról hogy lett volna még szó, ám az ítélet már megvolt. Azelőtt, hogy elítélték. Mérlegre tettek volna bármit! Amikor nem is igen volt mit megmázsálni. Más is szidja az oroszokat, mégsem kopertázzák be! Na, jó, a zászlóégetés. De hát ő csak ott volt. Épp elég. Mért nem jelentetted?! Nyomoztunk utánatok két kerek hétig! Volt, amikor tizenkilencen jártuk a környező házakat, közel eső kocsmákat, iskolákat... Szakértők seregét kellett bevetnünk, hogy földerítsünk benneteket. Mennyi pénzébe került ez a Magyar Népköztársaságnak, mennyibe?! Akkor kapta a negyedik nyaklevest. Két hekus: tizenöt pofán verés. Számolta, végeredményben ennyit kapott. Az apja nem verte, úgyhogy. Kezdhette a hozzászokást a felnőtt szocialista életre. 31
