Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Pelle János: Mélységek titka

2

PELLE I Á N 0 S

Mélységek titka

INTERNETES KIVETÉS

„Harmincnyolc éves nő vagyok. Most nincs senkim. A kérdésem az lenne, hogy a közeljövőben várható-e nagy szerelem?”

Kláraként válaszolt neki. Aki nem létezik. Csak Mari, a digitális sorselemző. O csak besegít neki. Rákiikkelt a számítógép képernyőjén az ötvenhat lapos cigánykártyára. A program olajozottan működik, széles választékot kínál. Mérleg, Idő, Szerelmi szálak, Végső válasz, Életmód, Mélységek titka és Jövő titka. Kinek mi passzol. Magányos nőnek legjobb az utolsó kivetés. Kulcslapja a Szomorúság. Megírta az elemzést, te- geződve, rossz magyarsággal. így hiteles. Ha ügyel a stílusra, csak ront rajta. A szöveg nagyobb része a kivetésről szól, azt egyszerűen bemásolta. Copy, past. Crtl+C. Majd a többi sablon. Hasznos tanácsok, mélylélektani szószban. Csipetnyi Freud, limonádéban oldva. Elmenti piszkozatként, Mari majd elküldi.

Barátnője elégedetten nyugtázta, hogy belejött az ezoterikus szövegelésbe, de azért látni akarja a válaszait. Nehogy már olyasmit jósoljon, ami nincs benne a lapokban. Mondjuk baleset helyett lottónyereményt, vagy szerelmi házasság helyett halálos ármányt. Marinak vannak színes, megfejthető álmai, ő tart kapcsolatot a természetfölötti erőkkel. És ő vonja fejére az istenek haragját is, ha visszaél a képességgel, mellyel megajándékozták. Mellette nem lesz belőle Teiresziasz, még ha megvakul, akkor sem. De nincs rá oka, hogy féltékeny legyen: ő csak játszadozik a jóslással, de nem irigyli a babérjait.

Egyik napról a másikra, önként lett a famulusa, nem sokkal azután, hogy hozzá költözött. Ki akarta próbálni magát? Más életre vágyott? Vagy a „minden-mindegy” érzése töltötte el? Ez mind, egyszerre vehet erőt rajtunk. Olykor a zsenin is elhatalmasodik, felőrli alkotó erejét. Rimbaud ezért utazott Afrikába, állt össze egy abesszin nővel, és csapott fel fegyverkereskedőnek. A sivatagba futott, mert nem telt öröme az írásban, és halálosan unta a kisszerű világot, amelyben addig élt. Mi a meglepő abban, hogy egy zsurnaliszta, aki remekművek helyett gyorsan avuló irományokat gyárt, szórakozásból ismeretlen nőszemélyeknek jósol?

Elment ebédelni. Ki kellett mozdulnia a lakásból, úgy érezte, nincs maradása. Nem rohadhat egész nap a betoncellában. Betette maga mögött ajtót, aztán a rácsot is. Bűnözők járják a házakat, a lakók börtönné alakítják lakásaikat, úgy védekeznek. Zsebre vágta a kulcsot. Egy hete kapta a Szívkirálynőtől, mert „jól viselkedett”. Mintha az örökkévalósággal lenne egyidős a kapcsolatuk. Az egyedülálló, negyedik dimenzió,

80