Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Kabdebó Tamás: Perzsi
- Hogy aztán jöjjön valami kalapácsvető vagy egy másik hosszútávfutó, akikkel meg kell osszam kegyeidet ? Az asszony két barna szeme, tóban fürdő vadkacsatojók, fölcsillant, fényt vetett.- Tévedsz. Semmi közöm nem volt ahhoz a két sráchoz. Csupán tették a szépet nekem. De téged igen kedveltelek. Módfelett.- Igéén? - A férfi fölhördülve szólt. - Csak három lépés távolságból szerethettelek. Plátói módon.- Ennek akkor Murci volt az oka. Tizenötéves születésnapomon elvitt csónakázni a Dunára. Aztán egy Duna-parti csónakház kabinjában megerőszakolt. HA ENYÉM LESZEL, AZ ORSZÁG LEGJOBB VÁGTÁZÓJÁT FARAGOM BELŐLED, mondta, és szétfeszítette a két combomat. Tiltakoztam. Pofon vágott. Itthoni életem utolsó hónapjáig a szeretője voltam.- Ügy tudom, családos ember volt Murci, két felnőtt fiával.- Vasárnaponként náluk kellett ebédelnem. Utána felültünk a motorjára, és a csónakháznál kötöttünk ki. Két nő kell neked? kérdeztem tőle. MINT AZ ÓSZÖVETSÉGI PÁTRIÁRKÁKNAK, felelte. Viszont Hans Schmidt, a férjem, rendes ember volt. Ahogy öregedett, szeretkezéseink megritkultak. Az utolsó években már semmi. Aztán már egy ideig nem is gondoltam ilyesmire, odáig nem, amíg a rólam szóló elbeszélésedet el nem olvastam. Azóta szüntelenül.- Nézd - szólt a férfi, és borospoharából kortyolt egyet. - Az az elbeszélés emlék. A mai valóság más. Szeretlek, de már nem vagyok beléd szerelmes. Negyven éve nem láttalak, nem kaptam hírt tőled. Volt egy jó feleségem, talán veled egymagasságú, ám nem fürtösfejű, mint te. És csendesebb. Szerettem, gyászolom.- Nem úgy mondja a kötés, hogy „holtomiglan-holtodiglan”? Szabad vagy, és bár hatvanöt éves, de egészséges, tehát szerethetsz még egy hatvanéves nőt, engem. - Az asszony két tenyere a poharat tartó férfikéz felé nyúlt, az asztalon.- Koccintsunk - kérte.- A bizonytalan jövőre - egyezett bele a férfi. Arra gondolt, hogy Juli lánya a szigorlat előtt áll.- Valamit hoztam számodra, fönt van a szobámban, gyere velem - mondta Perzsi. Fölbandukoltak a lépcsőn a második emeletre. Az asszony szobájának ablaka a hullámfürdő medencéjére nézett. Este volt, leeresztették már a vizet, két ember az uszoda falait sikálta.- Nézd - szólt Perzsi - ezt a tárcát neked hoztam. A szarvasbőr bankótárca rekeszeiben két fénykép lapult. Az egyik Perzsit ábrázolta, 1955- ben, amint átszakítja a célszalagot. A másikon Laci állt a dobogó második fokán, nyakában szalag az ezüstéremmel. A férfi érzésvilágában azon nyomban összekeveredett az emlék melege a szánalom fokozataival. Ezt a lányt akkor megverték, megerőszakolták, aztán folyamatosan simogatták, ölelgették. így bánnak a lovászok a betörendő kancákkal. És a szánalom, vélte Shakespeare, már első lépcsőfok a szerelemhez.- Ülj le, Laci, van egy kis unikumom, a reptéren vettem. Szopogasd. Emlékszem, hogy kedveled. Én mindjárt jövök. - Belibbent a fürdőszobába. A férfi töltött magának egy fél stampedlivel. Kötelességtudóan szopogatta. Aztán megjelent Perzsi, kék fürdőköpenyben. Kitakarta az ágyát, ráfeküdt, és tágra nyitotta köpenyét. Meztelen fehér teste világított, mint egy neonlámpa. 7
