Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Kabdebó Tamás: Perzsi
- Hogyan vagy eleresztve ? - kérdezte.- Családi helyzetemre gondolsz, ugye? A férfi bólintott, majd megszólalt ismét:- Egészségileg jól vagy?- A szívem néha rendetlenkedik. Mint néhai férjemnek, aki tavaly elhunyt. Húsz évvel volt idősebb nálam. Jól menő könyvkereskedése volt. Ezt megörököltem. Tudod, mindig szerettem olvasni. És ehhez most már szemüveg kell. A férfi bólintott. Elmerengett. Régi álmára gondolt. Befejezi az egyetemet. Felveszik egy irodalmi lap szerkesztőségébe. Elveszi Perzsit feleségül. Megörökli nagyapja kis házát Budakeszin. Ott fognak lakni, nevelik két csemetéjüket. Idővel, talán, híres író lesz belőle. Sóhajtott.- A fiad kedvedre való? - kérdezte. Púderos szelencéjével majd parfümös üvegével játszott az asszony.- Jó gyerek, - felelte. Gazdaságtant végzett a Müncheni Egyetemen. Jelesen. Az apja eszét örökölte. Előbb-utóbb ráhagyom a könyvesbolt vezetését. Én meg haza is költöznék, ha hívna valaki... - Ezt az utolsó mondatot gyorsan és suttogva mondta.- Ötvenhatban eltűntél, nyomod veszett - mondta a férfi. - Hogyan lelted meg a telefonszámom?- Mi sem volt egyszerűbb. A telefonkönyvben. A müncheni főpostán megvan minden európai nagyváros telefonkönyve. Tudom, máshol már ritka madár.- Menjünk el vacsorázni - szólt a férfi.- Megvan még az Apostolok? Néhai szüleimmel ott vacsoráztunk házassági évfordulóikon.- Megvan, de drága.- Én fizetem.- Azt nem. Legfeljebb hollandus alapon. Ki-ki a magáét. így lett. Perzsi a Gellértben szállt meg. Laci hazakísérte, gyalog mentek a Szabadság hídon át. A férfi araszolva lépegetett, palástolta enyhe bicegését. A nő mégis észrevette. Megálltak egy pillanatra. Megsimogatta a férfi egykor megsérült és hibásan maradt térdét. A Dunában fürödtek az est fényei. Egy pityókos férfi kezében egy rumos üveggel a híd korlátjának támaszkodott és nézte a vizet. Kikerülték. A szálló előtt Perzsi Laci vállába kapaszkodott. Száz- hatvancentis szőke kobakjával a száznyolcvancentis deresedő férfi nyakáig ért.- Feljössz egy italra? - suttogta.- Nem - felelte a férfi, és igyekezett gyengéden lefejteni a nő két kezét. Az igyekezet hiábavalónak bizonyult. Még a férfi két vállát markolta: Perzsi lábujjhegyre állt, és szájon csókolta a lehajtott fejű Lacit. A nyitott ajkú, a nyelvvel készen álló csók zárt ajtóra talált. Másnap délelőtt ügyeiket intézték, külön-külön. Perzsi felkereste egy érdi unokatestvérét, az egyetlen személyt, akivel negyven éven át levelezett, Laci inkasszálta a legutóbbi angol műszaki szövegért járó tiszteletdíját a belvárosi fordítóirodától. A fordítás jól feküdt neki, magántanítást nem vállalt, bizonytalan volt a kiejtésben. Este a Gellért sörözőjében vacsoráztak. Laci töltött paprikát, a kedvencét fogyasztotta, Perzsi disznósültet evett tökfőzelékkel. Egy üveg Debrői Hárslevelűt bontattak.- Te is özvegy vagy, én is - kezdte az asszony, és felemelte poharát. - Igyunk egy elképzelhető közös életünkre! A férfi letette a poharat. Összerázkódott. 6