Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Kabdebó Tamás: Perzsi
Laci az évezredváltáskor is ugyanott lakott, a Rákóczi téri lakásban, a földszinten, mint negyven évvel annakelőtte. Felesége meghalt a közelmúltban, lánya nagykorú lett, egyetemre járt, az ELTE-re. Laci jelesen végzett; ez évig, hatvanöt éves koráig, egy külvárosi gimnáziumban tanított, és üres óráiban (kevés volt ilyen, mert magánszorgalomból megtanult angolul, és a számítógépet jól kezelte) megírt egy-egy novellát. A Perzsi kötet harminchat írást tartalmazott, és jó kritikákat kapott. Megért egy utánnyomást is. Egy őszi este csöngött a telefonja. (A barátaim egyike, gondolta, talán a bridzspartnerem - csütörtök esténként kártyázni szoktak.) - Laci, szólt egy női hang, én vagyok, Perzsi. Kovács-Szabó László jól fogta a kezében a telefonkagylót, nem ejtette ki. Testét azonban leeresztette a telefonasztalka melletti karosszékbe. - Honnan?Hogyan? makogta.- Münchenből. Innen, ahol lakom. Laci azt akarta mondani az évek során mezzoszopránból altba váltott a hangod, de nem jutott szóhoz. Az asszony folytatta:- Készülök haza Pestre. Meglátogathatlak? Nagy lélegzet:- Persze. Természetesen. - A férfi arra gondolt, hogy Perzsiék lakásába már régen idegenek költöztek, akik bizonyosan a Münchenbe emigráltakról nem tudtak semmit.- Gyere, tette hozzá kissé felszabadultabban. Mikor jönnél? - Kifújta most magát.- Mihelyt tudok. Mikorra elintéztem egy-két dolgot a könyvesboltomban. Nem lesz nehéz. Fiam és menyem itt dolgoznak, tartják a várat. Ha látnád! Könyv könyv hátán. Segítségünk is van. Most azon tűnődöm, vonattal jöjjek vagy repülővel. Te mit ajánlanál? Laci gondolkozott. Járt már Bécsben vonattal, Berlinben busszal, Londonban repülővel, kikerült barátait, osztálytársait, sporttársait látogatni. (A műszaki fordítás angolból jól fizetett.) Addig, amíg szülei éltek, és amíg a rendszerváltás be nem állt, csak az országon belül utazott, konferenciákra járt.- A repülő gyorsabb - bökte ki. A meglepetés izgalmán kívül nem érzett érzelmi átme- legedést. A hajdani szerelem régebben még ideig parázslott benne, aztán lassan kihunyt. Felesége, Margit, kolléga volt, fizikát tanított a gimnáziumban. Békésen, csendben éltek, nevelték egy szem lányukat, Julikát, egy héten egyszer olcsó vendéglőben ettek, Szántódra mentek nyaralni, apóséknak volt ott vidéki nyaralójuk. Másfél évvel ezelőtt Margitot a zebrán, elütötte egy részeg sofőr által hajtott kisteherautó, az asszony a helyszínen szörnyethalt. Laci a háromszobás lakás legbelső szobájának egyik szegletében vastag gyertyát gyújtott Manci emlékére, az minden este nyolctól éjfélig égett, elojtotta, mikor aludni ment. A gyertya a telefonhívás estéjén is lángolt, és olykor sercegett. Rá harmadnapra Perzsi beállított - „berobogott”. Teveszőr kabát volt rajta, kígyóbőr cipő, szőkére festett haján piros svájci sapka. A mosolya a régi volt, csupán a gödröcskék alján két vonás húzódott le az álláig, az egykor karcsú dereka - ez a kabát levételekor kiviláglott - megvastagodott, fehér blúza alatti lepke méhecskéi megduzzadtak, mintha túlérett citrancsok lettek volna.- Hát ez vagyok, mondta és megperdült a sarkán. Laci konstatálta, hogy a kosztümszoknya alatt a nő ülepe a két régi fokhagymagirizd maradt.- Olvastam a novelláidat, beléd szerettem... egy fantomba... - mondta a nő egyszerűen, és a férfi vállára tette két kezét. Az visszakozott. *** 5
