Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Botár Attila versei
hogy rejt felmerülő-lebukó teljes horizontot, árnyékkal fedi, mint nem-született csecsemőt. Sarkatokon megakadt vászon csiszatolja az udvart, földdel egyenlővé sajdul a fészer, a ház - sejlik lepleteken (nem fáztok?), a ritka szövésen át süt lázatok, ám hogyha teremni akar: kényes táncotok ébreszt, s körberagyogja utolszor gyatra bohózatom az elszabadult nevetést. Kicsit elkapkodta azt az egyetemet, négy vagy öt aratás és taníthatott valamelyik magyar gimnáziumban, az íjászatot sem kellett azonnal abbahagynia, s fordítgatott esténként jelentős, vagy itt Ázsia peremén eurázsiai kritikusok zengedezései által zseniálisnak titulált novellákat, regényeket, és még valamicskét keresni is lehetett ezzel: lakásra, átruccanásra a koronás sziget fővárosába, vagy akár a szomszéd város kikötőjébe sirályokat, vízicsibét, bütykös hattyúkat, olykor még szürke gémet is etetni, s ha szerencséje az eszével áll arányban, akkor fölcsípheti a fürdőhely egyik rokonlelke: sirály- és hattyú-falatoztató leánya, akinek atyja a városi polgármester vagy a gimnázium latin-orosz-német szakos igazgatója, de ezt csak valamivel, néhány héttel később ebédre hivatalosan tudja meg, ahogy azt is az udvarias, degeszre lakatott has utáni szivarfüstben a zord (egyáltalán nem az) atyától, hogy a leánya szerinte kicsit elkapkodta az egyetemet, lehetett volna közgáz, noha neki mindegy, közel a nyugdíj, azután a kertje körül is akad 78 Aranysakálok
