Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Kabdebó Tamás: Perzsi
3 KABDEBÓ TAMÁS Perzsi A München közepét díszítő Englischer Garten délkeleti csücskétől kőhajításnyira van a Humboldt könyvesbolt. Sem kicsi, sem nagy, egy többemeletes bérház földszintjét foglalja el, hat egybenyíló szobából áll, német és nemzetközi könyveket kínál, valamint DVD-ket, beszélő könyveket, kottákat és videókat tartó rekeszeket, összesen négy szobában; az ötödikben teázni, kávézni, süteményeket enni lehet. Pogácsát is, rétest is. A hatodik szoba, a legkisebbik, magyar könyveket tartalmaz. Itt fedezte fel Frau Elizabeth Schmidt, a könyváruda tulajdonosa Kovács-Szabó László Perzsi című novelláskötetét. Ez megdobogtatta az időnként rendetlenkedő szívét, mert a címadó novellában magára ismert. Kétezret írnak, évtized, évszázad, évezredváltást: ez év februárjában lett Elizabeth hatvan éves. Nem kétség, az elbeszélést - mert hisz Perzsi ő volt egykor - az ő egykori Lacija írta (helyesebben az ő egyik udvarlója, egykori klubtársa a Csillag klubban). Laci, úgy emlékezett rá, hogy epedett érte, negyven évvel an- nakelőtte, kegyeiért esedezett, de akkor hiába. A kérdéses írás, melyet Eliz most remegő kézzel lapozott, így szólt: PERZSI Talán a jól pergő nyelve miatt hívtuk Perzsinek, talán egy népdalemlék vitt bennünket rá, hogy Horváth Erzsébetet így nevezzük. Szemközti szomszédok voltunk a Rákóczi téren. Az apám műszerész volt, Perzsi apja pék. Tőlük hoztam, amíg maszekok voltak, a friss sütésű házi kenyeret. Erzsi ott futká- rozott a téren. Tízévesen rövid szoknyát viselt, fehér zoknit. Megfigyeltem a mozgását az ugrókötéllel. Százig abba sem hagyta. Láttam kisbakfisként hazajönni az iskolából. Táskáját már a téren sutba vágta, vágtában nyargalta körül a teret. Tizenöt évesen a legjobb magyar serdülő-ifjúsági leányfutó volt, száz méteren mindig és olykor kétszáz méteren is. A Csillag stadion salak körét, a négyszáz métert már nemigen bírta, kifulladt. De ami a százat illeti! Robbanékony volt, mint egy megugrasztott őzgida, futott, tán lélekszakadva, mint a nyúl, akit a róka kerget, domború mellkasa bedobással szakította át a célszalagot, aztán lehajolt, két kezét a térdére tette, és kicsit tovább, mint az ember várta volna, kifújta magát. Feneke, két fokhagymagerezd, ringott, amikor megindult a lelátó felé. Ez évben minden százas versenyét megnyerte, a többi lányt kenterbe verte, s a tribün felé ballagva mindahányszor elébe jött Murci bácsi, az edző, és átölelte. Aztán mi gratuláltunk Perzsinek; ha ott volt: Jóska, a kalapácsvető, Aladár, a hosszútávon vetélytársam és jómagam K-Sz, engem így hívtak akkor. Perzsi szép lány volt, arányos testű; azt mondtam egyszer neki: szépséget és tehetséget adott neked az Úristen, ez a túljutalom több mint fair volt tőle! Perzsi nevetett, fogai kivillantak, a nyelve hegyét is kidugta piros ajkain, arcán kétoldalt egy-egy gribedli (gödröcske) jelentkezett, s így lett az együttes varázslatossá és kissé keletiessé. Kicsi gumó orra volt. A széles mosollyal összehúzta két nagy barna szemét, az ilyenkor egyenesre hajló szempár adta meg arcának egzotikus jellegét. Mögüle figyeltem, amikor futott, kemény combján feszültek az inak kötegei, lábikráján, mint egy lant húrjai táncoltak az 3
