Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - Papp Tibor: Éberlét
antiszemita szöveggel támadta Radnóti Miklóst, Vas Istvánt, Faludy Györgyöt. 1945 után a Nyugaton élő magyarok között babérjait lengetve, az irodalom vezérei közé számított, többek között a müncheni Látóhatár szerkesztőjeként, mígnem a lap címét kisajátítva, azaz ellopva, 1962-ben Vámos Imre újságíróval együtt - visszatérését bizonyára a magyar rendőrség III/II-es osztályával közösen kidolgozva - hazatelepedett. Egy minianekdota szerint Budapesten Kardos Ferenc filmrendező Gyerekbetegségek című filmjéhez - mely egy kisfiú felnőttek általi sanyargatását viszi a nézők elé - egy durván szigorú, kellemetlen arcú nagybácsit alakító színészt keres, akit Pesten az utcán sétálva egy ismeretlen férfiben vél felfedezni. O volt Horváth Béla. A film elkészült, ma sem tudom, hogy a bozontos szemöldökű gonosz nagybácsi egyszerűen magát adja-e benne vagy csak színészkedik. A hatvanas évek elején igen agresszív III/II-es osztály azonnal azt kereste, hogyan tudná ezt a hazatérést a látványos rádiós és televíziós interjúk mellett a maga javára fordítani. Azt az ördögi stratégiát találták ki, hogy ezentúl úgy adják ki Budapesten a Látóhatárt, a két eredeti szerkesztő (Vámos Imre, Horváth Béla) és a hozzájuk csapott polgári származású, de vakon kommunista elkötelezettségű Mesterházi Lajos irányításával, mintha ez a folyóirat a nyugaton megjelent Látóhatár természetes folytatása lenne. Az aljas manőver első látványos eredménye a müncheni Látóhatár címének kényszerű megváltoztatása lett, azaz a Borbándi Gyula, Molnár József, Bikich Gábor vezette müncheni Látóhatár kénytelen volt a lap nevét Új Látóhatárra átkeresztelni. A Látóhatár immáron hazai szerkesztői a természetes továbbvitel egyik pecsétjének szánták azt, hogy az akkor félig-meddig tiltott, éppen csak megtűrt, hazai szerzőket, mint például Mándy Ivánt, Tatay Sándort, Takács Gyulát, Fodor Józsefet stb. közlik a lapban magas honoráriummal és ugyanakkor Nyugaton élő magyar írókat is felkérnek a Látóhatárban való szereplésre, azt remélve, hogy így kihúzzák a szőnyeget a bedőlt nyugati szerzők lába alól, azaz gyengítik a Kádár-rendszer elleni különféle Nyugatról indított támadásokat. Azonban a III/II-es osztály számításaiba egy kis hiba csúszott, ugyanis a Nyugaton élő írók közül senki nem adott pozitív választ a felkérésre. Annál is inkább, mert közben (egy-két szám megjelenése után) kitudódott, hogy a lapot csak külföldön terjesztik. Ekkor találták ki a pesti okosok azt, hogy a Látóhatárnak szerzőket toborozandó, hivatalos küldöttséget küldenek a hazai írók felé leginkább nyitottnak tűnő Magyar Műhelyhez. A küldöttség tagja volt Illyés Gyula, Vas István, Mesterházi Lajos és Gerelyes Endre. Abban az időben az Invalidusok Dómja közelében egy lengyel arisztokrata kis magánpalotájában albérlőként meghúzódó Albrecht Dezsőtől al-albéreltünk heti néhány órára egy lambériás, nagyon elegáns földszinti kis szalont. Ott fogadtuk Weöres Sándorékat és oda hívtuk meg az Illyés Gyula vezette író delegációt. A Magyar Műhely szerkesztőségét Márton László, Nagy Pál, Papp Tibor és Parancs János képviselte. Tény és való, hogy nekünk, zöldfülűeknek nagyon nehéz volt szembeszegülni olyan nehézbombázókkal mint Illyés Gyula vagy Vas István. A kezdeti pár perces társasági trécselés után, még mielőtt a delegáció jövetelének okát felfedve a tárgyra tértek volna, Illyés Gyula ügyesen kitérve a téma taglalása elől, 85
