Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - Géczi János: Jeruzsálem
de alapjában véve mélységesen antiszemita civilizáció foglalatába ágyazódom be, minden érdeklődésem ellenére annak pontosan meghatározható tulajdonságú zárványaként viselkedem. Hiszem tehát, hogy megláthatatlan, megfoghatatlan, megtapasztalhatatlan világba toppanok, amely érzékelhetetlennek bizonyul, s ezért inkább elkerülendő, hacsak nem arra vagyok kíváncsi, miként is lettem olyanná, aki tudja ugyan, de se nem lát, se nem hall. A repülőgép landolásáig hiszek abban, hogy a zsidó Templom legközepén leve- gőnyi látványosságot sem érzékelek. Hiszen az az Isten, aki ott lakozik, láthatatlan, s csupán a neve révén létező. A Szent Sír bazilikában is egyedül Isten hiánya lesz az, ami megtapasztalható. S Allah sincs sehol, csupán prófétája lovának patanyoma. Ahogyan egyazon ponton nem képes egyidejűleg három növény élni, s bár hasonló igényeik vannak, ha a meleg házfalakra felkapaszkodnak és a résekbe belegyökereznek, mégis távolságot tart egymástól a kapri, a csipkeharaszt és a szurokszegfű, úgy három istent sem tűr meg együtt az istenek teremtője, az ember. Ha eddig idegen volt, itt még idegenebbé válik majd a világ, mondogatom, és tágra nyílt szemmel fogok kóborolni. S miután nem azért kedvelek a beavatatlanoknak bezárva maradó világokban csavarogni, hogy megfeledkezzem magamról, s lehúzzam testemről életem gúnyáját, hanem, hogy a szokatlan közeg magam minéműségére figyelmeztessen, tapintattal figyelem majd a kadmiumsárga település rám kifejtett hatását, és sorra megfigyelem utcalakó növényeit, röpülő apró és nagyobb állatait, belebonyolódom a romokba, maradványokba és újonnan készült dolgokba, mérlegem az ott- hontalanság és ismeretlennek maradás fokozatait. És az a semmi, amelyet Jeruzsálemtől várok, átalakul: körbehatárolhatatlan hiány válik belőle, amikor megértem, e szónak létezik szinonimája is. Nem egyéb az, mint Isten neve, amelynek ugyan sok a szóalakja, és valamennyihez érzékszervi tapasztalat is társul. Mi lenne egyéb, ha nem érzéklet az, még ha negatív módon is jut el megszerzéséhez a zsidóság, ahogyan a zsidók a Templomhegyhez viszonyulnak: nem lépnek fel rá, nem kapaszkodnak fel rá, nehogy rátapossanak Salamon rég eltűnt, de tán nyomaiban a föld alatt rejtőző maradványaira. A Templomhegy, ahová a zsidók hozták a frigyládát, s hol állt Salamon széke, melyen a templom fölépítése után imádkozik Istenhez, éppen ezen aggodalom és tisztelet miatt a nem hithűek számára nem lehet forrása testi érzetnek. A három, Mohamed életére utaló, mély tisztelettel szemlélt bizonyíték sem arra szolgál a sziklamecsetben, hogy közvetlen élményt kínáljon a teremtőről, csak közvetettet, már ha hívő az, aki oda belép. A hitetlen pedig ki van tiltva erről a helyszínről, hiszen puszta jelenlétében is kártékony. Számára nem lehet Isten jelenlétét megtapasztalni, hiszen az útját állják. Belépni oda lehetetlen, annak ellenére, hogy egykoron maga az iszlám gondolkodása, s abban is az Omajjád dinasztia lehetővé teszi, hogy Jeruzsálemet egyidejűleg muszlimok, keresztények és zsidók lakják, mi több, saját szentélyeiket használják. Higgye tehát az, aki betérhet a csarnokba, hogy Mohammed éjszakai utazása során iderepül Mekkából, innen emelkedik a hetedik mennyországba, 77
