Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - Géczi János: Jeruzsálem
s izzadtságcseppjeiből itt teremtődik meg a rózsa. Higgye, hogy Istenhez repülés ki- zárólagjeruzsálemen át lehetséges, éppen a Sziklamecset, a Hárám érintésével. Az érzéklettől a keresztények kegyhelyére hívő és nem hívő betérők nincsenek elzárva. Az érzékelés szent pontjait bonyolult építmény foglalja magába, egészében és millió meg egy részletében hatásosan előkészítvén az aktust. A Szent Sír bazilikának lapos a teteje, s csupán néhány ólomszürke kupola dudo- rodik fel belőle, bár szorosan közre van fogva mindenféle épületekkel, s csak a föléje boruló, szüntelen kéknek látott ég sejtet valami határtalanságot. Impozáns méretű, s olyan összetett szerkezetű, hogy vagy csupán át kell, afféle turista hitetlenséggel, a terein rohanni, vagy belefeledkezni a különféle, egymással viaskodó keresztény felekezetek megalkotta labirintus végigbolyongásába, hogy végezetül a sokféle és hangos misztika annyira áthassa a látogatót, hogy megelégedjen egy-két részletével. A világ közepét jelző, padlóra helyezett kőurna megtapogatásával, az emeleti padlózatból éppen csak kibukkanó Kálvária halmához való lebomlással, a központi rotunda alatt, lépcsőkön alászállva megközelíthető barlangsírba leereszkedéssel, a keresztről levett Jézus tetemét hordozó kőlap szemügyre vételével. A Szent Sír-bazilika szürke kövekből épül, mint szinte minden építmény, amit a keresztes lovagok építettek szerte a mediterráneumban. Ugyan az óváros Keresztény negyedére nem jellemzőek a szürkék, Jeruzsálemben nincs régiség, amely ezzel a deres kolorittal rendelkezne, a bazilika kétséget kizárva kívülről kőszürke színű, belül pedig a gyertyák, fáklyák, mécsesek és tűzvészek füstjétől elszürkült. A XII. században megépülő templom komplexuma semmit nem őriz meg abból, amit Konstantin császárhoz köthetünk, azt ugyanis lerombolták. A valóságban az többé megismerhetetlen: láthatatlan, megízlelhetetlen, tapinthatatlan, hallhatatlan, szagolhatatlan. Lehetetlen közvetlenül megtapasztalni a bazilika bejáratánál található szent sírnál Istent: egy kőodúnyi sírhely, egy kőlap, egy sziklacsúcs, amelyen állt a kereszt. Felékesített földi helyszínek ezek. A fehér márványkeretbe és fekete szegélybe foglalt vörös kőlap, amelyet hosszanti sötét csík fut át és a felülete rücskös, a padlón fekszik, így ha valaki szeretné megtapogatni, nem lehajolni kell mellé, hanem odaguggolni vagy térdelni, ámbár sokan megpillantása után menten odafekszenek mellé. A kőlapot, amelyre egykoron Krisztus tetemét terítették, görnyedt zarándok szoros gyűrűje övezi, a tömeg néma ugyan, de mindenki, a másikat nem kímélve, könyökkel, farral, fejjel, vállal, tenyérrel segítve magán igyekszik közelebb jutni a szent emléktárgyhoz. Keresztek, keszkenő, ké- pecske, kendő és kulcs, óra, mobiltelefon és címkéjétől megfosztott, vízzel telt műanyag palackok és műanyag zacskóba rejtett tárgyak hevernek a kövön, alig marad köztük tér a kőlaphoz nyújtott tenyereknek, ujjaknak. A mohóbbak lesodorják maguk elől a mások által lerakott tárgyakat, amelyeket azért helyeznek a sírra, hogy érintkezve annak szentségével, magukba foglalják s őrizzék azt és otthonukba vihessék, áldás forrásaként kezelik, ha a tolakodásban már megfelelő testhelyzetet találnak, arcukat a kőhöz szorítják, homlokukat odakoppantják, szagolják, szájukkal megcsókolják, nyelvükkel megérintik. 78
