Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - Alexa Károly: Tormay Cécile portréja alatt II.
értetlenség? Tömörkény István az a kortárs remekírók, akitől egy sort sem közölt a Nyugat. (Tudható persze, hogy ő sem rajongott túlzottan a fő-, sőt lipótvárosi irodalmi ifjoncokért.) Az ő neve 42-szer van leírva... Először egy kritikában. Kuncz Aladár úgy véli 1910-ben, hogy „Tömörkény könyve nem hoz nekünk semmit a magyar néptől.” Laczkó Géza ugyanebben az évben így legyint: „Tömörkény hiába ír kubikusokról, mégsem magyar...” Mindkét recenzens ad majd alkalmat a későbbiekben arra, hogy rokonszenwel emlékezzünk rájuk, de az új Nyugat szerkesztőit ez egyáltalán nem menti. Azért nem, mert a gyanítható zsigeri-politikai averzió még csak azt az erőfeszítést sem tette meg, hogy széptani-esztétikai fedőszövegeket fabrikáljon. Tömörkény magyarságának nyegle kétségbevonása az írót akarta megalázni, de - talán maguk sem vették észre - a maguk magyarságtudatáról is siralmas bizonyítványt állítottak ki. 1917-ben, amikor a legnagyobb magyar kisnovellista meghalt, mintha siettek volna jóvá tenni a jóvátehetetlent. Ady is ír róla, meg Török Gyula is. És persze Móricz. így: „Elment a magyar embör legjobb barátja.” És ez most Móricz mondata vagy a Nyugaté ? (.Folytatjuk)
