Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 9. szám - Nagy Gábor versei

valahová. Nyugalom nyűgöz engem s a nyüzsgő pesti part.

Ne ragaszkodj a tovatűnthöz-----I

deiglenes

Keverem olykor a hosszúlépést a nagyfröccsel: mennyi a szóda s mennyi a bor. Ki hogyan porciózza, aszerint szomjazza az élést.

S mind meglakol.

Ha fölcserélem nevedet mással: ideiglenes idegenség.

Siller, rosé: ugyanúgy nincs hatással, csak az ínyre. A lélek fenség - és tartozék.

Kettéhasadtam. Negyven vagyok már: húszig kölyök, utána árnyék.

Amire tőledig visszatalálnék, gúzsba kötne, kijózanodván, ami örök.

Ami örök, tét nélküli. És hóbort az utóíz, az ismerős szín, az emlék.

Egy korty marad mindig, egy korty folyóbor, mi csillapítsa, teraszvendég, a szomjadat.

A Margitsziget hűvöset lehel.

Most enged szorításából a hőség.

Aki benned leli meg hősét, az mint csodát szeret: nem mérlegel, hogy kicsodát.

Nem méricskél, mennyi a veszteség, pont annyi-e a visszajáró.

És érdekes: a név bármily találó, legyen bármily szükséges tartozék - ideiglenes.

65