Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 9. szám - Nagy Gábor versei

3 3 3 3

NAGY GÁBOR

Fölgyorsul, elhalkul

Rég nem kapaszkodom. Ez legalább javamra írható, nem gondolod?

Alábukik ujjaidról a báb.

Ha szédülök, szabadulok.

Legény a talpán!, mondanád,

és futná egy futó mosolyra is,

mosolyra, mely hamiskás vagy hamis.---N

em képzelődöm rég; a testedet illat leplezi el: elfeledett, ha új testekből párologva is.

Rég nem tudom neved. Úgy elfogyott minden betűje, magamra hagyott. Lehettél volna hárfa, fuvola.

Lettél a bordakasban tompa dob. fölgyorsul, elhalkul ütése.

Hogy volna jobb.

Látkép, Jászai Mari tér

Királyi gőggel egykedvűsködik a Duna. Tündököl a Margit- híd a szilánkokra tört fényben. Minden menetrend szerint működik, mindenki céltudatos. Ln nem

tudom, két ájult ölelés között bájolódtam-e öntudatlanná, vagy önként tévesztettem el a célt. Tested ritmusában gyönyörködött minden sejtem, s láztól félrebeszélt.

64

A Duna elemészti a napot.

Hídról le, hídra föl: mindenki tart