Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 9. szám - Kulin Ferenc: Baudelaire-problémák és a magyar lírai modernség néhány kérdése

tos az a tény, hogy Baudelaire történetfilozófiai és lételméleti gondolkodására ugyanaz az Edgar Allan Poe hat a legerősebben, akitől ’gyakorló’ lírikusként is a legtöbbet tanul. Nem véletlen ugyanis, hogy saját antropológiáját az amerikai pró- zaíró/költő kortársáról rajzolt portréjában, annak gondolataihoz kapcsolódva fejti ki. Eszerint:

„az ember természete szerint gonosz. Az emberben, mondja Poe, rejtélyes erő él, amelyről a mai filozófia nem akar tudomást venni; holott e meg nem nevezett erő, ez ősi és elemi hajlam feltárása híján számos emberi cselekedet magyarázat nélkül marad, megmagyarázhatatlan. E cselekedetek éppen azért s csakis azért vonzóak, mert gonoszak és veszélyesek; az örvény vonzása ez. A természetes Perverzitás, ez a primitív és ellenállhatatlan erő okozza, hogy az ember állandóan és egyidejűleg gyilkos és öngyilkos, gonosztevő és hóhér; mert - folytatja a költő, sátáni finomsággal és érzékenységgel - nem tudván felfedni bizonyos gonosz és veszélyes cselekedeteknek indítékait, kénytelenek lennénk az Ördög sugalmazásának tekinteni őket, ha a gyakorlat és a történelem nem tanítana arra, hogy Isten e cselekedeteket gyakran a rend fenntartásának és a gazemberek bűnhődésének érdekében kívánja - miután éppen ezeket a gazembereket cinkosul használta fel! - bevallom, ez utóbbi gondolat ötlik fel agyamban, ez a perfid, de elkerülhetetlen, beleértett gondolat. (...) nem minden elégtétel nélkül látom, hogy az ókoriak bölcsességének néhány szerény forgácsa tér vissza - éppen olyan országból, ahonnan nem várta senki sem. Felemelő érzés azt tapasztalni, hogy e régi igazságot arcába vágják az emberiség hízelgőinek, akik babusgatva álomba ringatják embertársaikat, míg ezernyi változatban ismételgetik ugyanazt: Jónak születtem, s jónak születtél te is, jónak születtünk mindannyian! - s a józan észnek ezek az egyenlőségre törekvő ellenségei elfelejtik közben, nem! Úgy tesznek, mintha elfelejtenék, hogy mindnyájan a rosszal jegyeztetünk el születésünk pillanatában!”30

Félreértés ne essék: nem az az igazság hat Baudelaire-re a reveláció erejével, hogy „az ember természete szerint gonosz.” Hívő katolikusként, saját bűntudata elől soha nem menekülő vallásos emberként mindig is ezt vallotta.31

Az a felismerés van rá ’felemelő hatással’ hogy ezt a „régi igazságot” éppen akkor, és „éppen olyan országból” vágta valaki „az emberiség hízelgőinek arcába”, amikor és „ahonnan nem várta senki sem.” S az amerikai író/költő, Edgar Allan Poe azzal, hogy saját hazájáról mondott kíméletlen bírálatot, nemcsak politikai véleményének adott hangot. Radikálisan szembefordult a modern kor politikai filozófiáinak megszállottáival („a józan észnek ezekkel az egyenlőségre törekvő ellenségeivel”), akik „elfelejtik”, vagy „úgy tesznek, mintha elfelejtenék” az „ókoriak” bölcsességének” az emberi természetről szerzett tudását. Nem a keresztény fundamentalizmus hitbizonyossága sugallja ezt az antropológiát. A Rossz isteni rendeltetésének bibliai tételével kapcsolatban Baudelaire nem hallgatja el „perfid gondolatait”, de teológiai nézeteinek bizonytalansága nem ingatja meg az emberről kialakított meggyőződésében. Ügy is mondhatjuk: költőnknek a történelmi világgal már nincs, csak az Istennel van elren55