Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - Kulin Ferenc: Baudelaire-problémák és a magyar lírai modernség néhány kérdése
téneti szempontból persze lényeges különbségek lesznek az egyes irányzatok között abban a tekintetben, hogy az esztétista vagy utópista-aktivista-, vagy éppen az általam meditativnak nevezett irányt követik-e, s hogy tovább működtetik-e a romantika dinamikáját (mint az első kettő) avagy attól is elszakadnak (mint a meditativ attitűd), de közös nevezőjükként jelölhető meg a történelmi világ reálfolyamataival szembeni erős, totális érzelmi oppozíció. Ez a kultúratörténeti fordulat - még egyszer hangsúlyozzuk - csak ott bontakozhatott ki a maga belső logikája szerint, ahol, miként a franciáknál, a vallási, a nemzeti és a szociális eszmék realizálása egy egész nemzedék számára lehetetlennek bizonyult. (Vallási, nemzeti és szociális érdekek persze fognak érvényesülni a franciáknál is, de nem az eszmék erejénél fogva, hanem militáns érdekképviselet eredményeként!) A francia képlet ezért mondható nemcsak egyszerűnek, de egyértelműnek is. A kapitalizmus szelleme itt a politika egész szféráját áthatotta, a tőke hatalma következésképpen teljessé vált: birtokba vette és maga alá vetette a vallás, a művészetek és az állam intézményeit. A ’piac’ erőinek átütő győzelme gyorsította fel az ipari társadalom és technikai civilizáció kifejlődését, de ugyanez a győzelem élezte ki, s juttatta tragikus fejleményekhez (kommün, francia-német háború) a forradalmak által meg nem oldott társadalmi és nemzetek közötti konfliktusokat. A magyar közállapotok - jóllehet kevésbé színesek, és mélységükben kevésbé tagoltak, kevésbé differenciáltak, mint a franciáké, mégis - bonyolultabbak, s egyszersmind több esélyűek azoknál. A két modell eltérő sajátosságait ebben a tanulmányban csak egyetlen nézőpontból indokolt felmutatni. A magyar képletnek az a lényege, hogy az új világrend itt nem tud korlátlanul kiépülni. Volt 1848 tavaszának néhány - többnyire kulisszák mögött zajló - epizódja, amely jelezte, hogy a független nemzeti kormány és a birodalom konfliktusának hátterében ugyanazok a világhatalmi törekvések húzódnak meg, amelyek a franciáknál egyértelmű győzelmet arattak.27 Ahhoz azonban, hogy e törekvések képviselői (a pénzügyi körök) legalább hosszabb távon elérjék céljukat, kénytelenek voltak kompromisszumot kötni Kelet- és Közép- Európa ancien régime-jeivel. Ahogyan a francia modell sem értékelhető ellentmondásos fejleményeinek felidézése nélkül, látnunk kell ennek a kompromisszumnak is minden negatív és pozitív, összességében napjainkig ható következményét. Kezdjük az előbbiekkel! Nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, hogy a szabadságharc vérbefojtását követő önkényuralom történelmi léptékkel mérve bármenyire rövid életű volt is, 1849-ben nem egy rövid életű politikai kurzus, hanem a súlyos tragédiákat érlelő modernkori történelmünk vette kezdetét. A Szent Szövetség nem az ancien régimék korhadt, anakronisztikus rendszerét védte meg a Kárpát medencei népek szabadságtörekvéseivel szemben, hanem az új kori civilizáció kultúra-idegen - féktelen, brutális - erőit juttatta diadalra a modernitásnak a magyar reformkorban kiérlelt életképes modellje fölött. A ’kiérleltség’ és az ’életképesség’ szavak azonban arra is utalnak, hogy a nagy51
