Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 8. szám - Gróh Gáspár: Miért nem hallgatott Liszt Ferenc autentikus parasztzenét?

azt bizonyítja, hogy Liszt, amikor zenei elképzeléseihez tudományos hátteret keresett, csak ilyesmit talált. Ha e téves fejtegetések racionális alapját keressük, kínálkozik az ázsiai eredet feltételezése, amely a népzene és kultúra vonásait tekintve legalábbis nem fantazmagória, igaz, ehhez a tatárokat legalábbis türknek kell tekintenünk, az eurázsiai síkságot pedig Ázsiának adnunk. Akkoriban, ha úgy tetszik, ennyi még belefért a művész, illetve laikus elméletalkotásba, ahogyan azt Jókai számos, a magyar és egyéb őstörténetre vonatkozó fejtegetésben láthatjuk, (A varchonitáktóX A három márványfejcn át A két szomszédvárig). De attól, hogy ezek a víziók nélkülözik a tudományos igazolhatóságot, nem mondhatók minden elemükben fantazmagóriáknak, így Liszt elmélete mögött sem csak eleve kétségbe vonható tények téves értelmezése áll, hanem néhány olyan megfigyelés, amire akár zseniálisnak mondható sejtések

épülnek. Liszt kifinomult (zenei) érzékenységével - még a cigányzene közvetítésében is - kihallotta a Magyarországon megismert népies zenéből annak egyértelműen nem európai vonásait, természetét. Ezt írja a cigány (és így, ne felejtsük, magyar!) zenéről: „Ha zenéjöket szerkezetének megítélése végett fejtegetni, széttenni, bonczolni, taglalni s a mienkkel [értsd: az európai klasszikus zenei hagyománnyal összehasonlítani akarnók, mindenekelőtt azt kellene fölvilágosítani, a mi azt a mienktől megkülönbözteti, s ez esetben mindenekelőtt modulatiójuk rendszerét kellene említenünk, mely az e tekintbeni összes rendszerek teljes tagadásának egy nemén alapul.”55 A továbbiakban a zenei különbséget tovább részletezi, a hangközök, ritmusok, cifrázatok, a hangskála stb. eltéréseire hívja fel a figyelmet. E fejtegetéseket figyelemre méltó kö76