Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 8. szám - Gróh Gáspár: Miért nem hallgatott Liszt Ferenc autentikus parasztzenét?
A magyar népzene keleti természetének problémáját a tudós módszerességével kibontó Bartók értelemszerűen másként nézte tárgyát, mint zenefolklorisztikai tévelygései során a sokban számára is mértéket jelentő egykori pályatárs. Az ő indulása idején még bizonyosan eleven emlék a Liszt könyve (különösen annak 1881-es, második magyar kiadása) körüli botrány. Ezért Bartók az elmélet fogadtatása felől közelít a kérdéshez. Jól látta, milyen csapdába esett elméletével Liszt. Cigány zene? Magyar zene? című 1931-es tanulmányában így írt erről: „Miért háborodtak fel a magyarok? Egyszerűen azért, mert arról, amit a magyarok cigányzenének neveznek, Liszt azt merészelte könyvében állítani, hogy az csakugyan cigány zenei Pedig, úgy látszik, Liszt teljesen jóhiszeműen lett ennek a helytelen szóhasználatnak áldozatává. Valószínűleg így okoskodott: ha már maguk a magyarok is cigány zenének nevezik ezt a valamit, és nem magyar zenének, akkor már csak bizonyos, hogy nem is lehet az magyar zene; különben miért is neveznék még a magyarok is cigány zenének?!”52 Bartók nem tartja véletlennek, hogy a cigányzene ihlette darabok Lisztnek legnépszerűbb művei, de ezt 1911-ben az ifjúság tapintatlan szókimondásával a közönség igénytelenségével magyarázza. Azt azonban elismeri, hogy a szerinte is oly kevés eredetiséget és mélységet mutató művek formai megvalósítása felülmúlhatatlan. Aligha vonható tehát kétségbe, hogy méltó előadásban e darabok elementáris erővel hatnak. Ezt akkor is elismerhetjük, ha sokakkal egyetértésben nem ezeket tartjuk Liszt legértékesebb alkotásainak. De még ez sem feltétlenül igaz, hiszen a különféle hatások csak azon a szinten épülhettek Liszt műveibe, amelyen éppen alkotott. A legintenzívebb hatás az ifjúkori, virtuóz műveken látszik - ezek általában valóban felszínesek. De az érett művek elmélyült világában a magyaros-cigányos hatás is mélyebb, összetettebb. így biztos, hogy ugyanezt a kérdést Bartók is árnyaltabban ítélte volna meg pl. a Csárdás Macabre előkerülése után. Hamburger Klára szerint érthetetlen az a fordulat, hogy a zeneszerző a cigányzenét (magyar zeneként) a cigányok zenéjének tekintve azt az indiai eredettel hozza kapcsolatba53. Nem kétséges, hogy Liszt életművéből vagy a korabeli zenei irodalomból ez direkt módon nem következik, s meglehetősen bizarr az a spekuláció, amellyel a magyarok és cigányok közti zenekölcsönzés és átvétel folyamatát Liszt ábrázolja. De milyen tudományosságra támaszkodhatott, amikor a maga romantikus elméletét megalkotta? Például ilyesmire, aminek pontosan eredetét nem tudjuk azonosítani (bár biztosan akad szakember, akinek ez sikerül): „A nyelvészek a magyarok ázsiai eredetét és tatár származását a tudomány által kivívott s többé kétségbe nem vonható tények sorába fölvevék. A nélkül hogy tudományos vitatkozásba bocsátkoznánk, melyekre nem is volnánk elkészülve, miután az e nemű tanulmányok tevékenységünk szakmáján kívül feküsznek, s fenntartva az uj fölfedezéseket s uj fölvilágositásokat, ragaszkodunk ezen fölvetésönkhez s azt hisszük abból következtetni, hogy az indiai és tatár szervezetek acustikai tapasztalatai közt épen annyi különbség s hasonlatosság van, amennyi kelle, hogy midőn a véletlen ezen egy fajból származó két népet egy földön összehozta, egy és ugyanazon művészet elfogadására késztesse.”54 Az idézet 75
