Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 8. szám - Gróh Gáspár: Miért nem hallgatott Liszt Ferenc autentikus parasztzenét?
3 GRÓH GÁSPÁR Miért nem hallgatott Liszt Ferenc autentikus parasztzenét? (EGY MŰKEDVELŐ NAPLÓJÁBÓL) II. RÉSZ A cigányokról írt könyv és annak fogadtatása csak múló epizód Liszt életútján. Jó évtizeddel később, amikor kinevezik a Királyi Zeneakadémia elnökének, a vihar már lecsendesült. A korábban kiváltott indulatok okkal tekinthetők egy sérelemre hajló közeg eltúlzott válasz-reakcióinak, de a kései Liszt közönsége igazából amiatt lanyal- gott, hogy korábbi kedvence letért a nemzeti zene szívéhez oly közeli útjáról. Nem az volt a legfájdalmasabb, hogy Liszt a magyar zenét a cigányzenészeknek ’adta’, hanem hogy nem tartotta meg - magának. A kései utókor szempontrendszere más: ez az utókor, amelyik a ’cigány könyvben’ csak kuriózumot lát, Liszt korai, ha úgy tetszik cigányos’ korszakának zenei gyakorlata miatt fanyalog. Az ízlés alapján való elutasításról nincs értelme vitatkozni. Azt is tudomásul vehetjük, hogy a XIX. század zenetörténetének ismeretében a virtuozitást utóbb üresnek, olcsó hatásvadászatnak tekintette a mindenható szakma’, megfeledkezve arról, hogy milyen szerepet játszott az a közönség megteremtésében, a ’modern’ zeneművészet közvetítésében, közönségének, társadalmi és anyagi alapjainak megteremtésében. Magyarországon ehhez hozzájárult az is, hogy előkerült egy korábban soha nem sejtett, elképesztően gazdag népzenei anyag, amely meglepő módon tudományosan bizonyította a nemzet sokszor lesajnált ön mítoszának történelmi megalapozottságát. Sőt, Bartók és Kodály erre a kulturális rétegre egyetemes és újszerű művészi gyakorlatot épített. A sokat emlegetett, de nem annyira a zeneszerző, mint a Németh László által ’föltalált’ és számos kiváló követő által hirdetett ’Bartók modell’1 értelmében átalakult a nemzeti és a népi zene helye a kulturális értékrendben. Ez persze nem ment komoly szellemi belhábo- rúk nélkül. Utóbb az is kiderült, hogy ezeknek a szellemi harcoknak a távoli múltba vezető előzményei voltak, s ez fölidézte régi viták ütközeteinek emlékét. Liszt a magyar zenei élet kibontakoztatásában, műveivel, szervező munkájával és tanítványai révén is meghatározó szerepet vállalt. Öröksége nemcsak megkerülhetetlen, hanem a századelőn még nagyon közeli is volt (Bartók ötéves, mikor Liszt meghal). Az újabb nemzedékek az ilyen bálványok ledöntését kötelező feladatnak tartják - ezt a kényszert még a fiatal Bartók is érezte. Az ő lázadását nagyban segítette, hogy zenei értelemben nem egyetlen Liszt létezett. A Liszt zenéje és a magyar közönség címmel írt 1911-es, centenáriumi tanulmányában úgy védi meg a sokat támadott, zseniális újítónak tekintett Lisztet, hogy meglehetősen súlyos ítéletet mond a fiatal53
