Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 8. szám - Balázs Géza: Élet és nyelv

A következő madárnevünk a nyaktekercs, népiesen: sziszegő madár, jajgató madár. Nevét arról kapta, hogy sarokba szorítva nyelvét kinyújtva, nyakát forgatja és sziszegő hangot hallat, valamint azért jajgató madár, mert hangja emelkedő kjü-kjü-kjü-kjű szótagokból áll.

Es a fecske? A füsti, molnár, vörhenyes, partifecske: élénk, lágy csivitelése betölti a falvakat, tanyákat, a fecske a fecseg szóval közös eredetű, hangutánzó szó.

A gólya mellett a fecske a magyarság egyik tavaszhirdetője és nyárbúcsúztatója. Következzék a pityer, mely madár neve a szalafői Pityerszer nevében is megtalálható. Pityer, pipis, pipit szavunk is hangutánzó, a madarak vékony, magas hívó hangját érzékeltetik.

Eddig a madarakat a természetben, a falvakban hallgattuk. De térjünk vissza a városba. A városokban mindennapos a rigó. A legkisebb nagyvárosi zöldterület is flótázó énekétől hangos tavasszal. Rigó madárnevünk hangutánzó, a rikkant, rikolt szavakkal rokon.

Az énekes rigót a norvégok észak fülemüléjének nevezik, de a magyarok sem ok nélkül nevezték el: húros madárnak. Dala hatalmas, szépen és messzire csengő ének. Végül búcsúzzunk egy másik énekesmadárral, a fülemülével. A fülemüle latin jövevényszó, irodalmi neve a török eredetű bülbül, magyar csalogányt Kazinczy Ferenc alkotta a csalogat igéből, Jókai csattogánynak nevezte el - s ez is hangutánzó szó. Ja- kabb Oszkár Madárnévkalauzába feledkeztem bele. A madárnevek mutatnak valamit népünk szemléletéből, nyelvünk kialakulásából. És a könyvben való barangolásunk azt is mutatja, hogy mennyire megfeledkeztünk már kedves, hozzánk kötődő állatainkról.

52