Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Oláh András: Batthyány
HAYNAU: Ha kellő félelemmel párosul. WELDEN: A félelem - bilincs. A bilincs pedig: rabság. És aki rabságban érzi magát, előbb-utóbb szabadulni vágyik... HAYNAU: A félelem bilincs. Jól mondod. De vedd számításba, hogy bilincsbe verten még lehet élni, ám kötélen lógva nem! A félelem nagy úr. Az élni akarás még nagyobb... Elrettentésre van szükség! És nem utolsó sorban tudnia kell mindenkinek, hogy a bűnt mi semmi szín alatt nem hagyjuk megtorlatlanul. Nekem Latour a barátom volt... WELDEN: Ot nem a magyarok ölték meg... HAYNAU: De a lázadás, melynek áldozatul esett, a magyarok miatt következett be. A bécsi rebelliót kirobbantó csőcselék a magyarokkal vállalt szolidaritást... WELDEN: Csodálkozol? Hisz Kossuth - ez a dörzsölt prókátor - Ausztriának is alkotmányos jogokat követelt... Hát persze, hogy szimpátiával figyelték a magyarokat! HAYNAU: Nem vagyok politikus. Katona vagyok, ahogy te is. Számomra október 6-a megítélése nem olyan bonyolult, mint egyeseknek. A bécsi felkelők haza- és felségárulók voltak. És közönséges gyilkosok... Saját hazájuk ellenében a magyarokkal szövetkeztek, fölkent uralkodójuk ellen lázadtak, brutálisan meggyilkolták a hadügyminisztert... WELDEN: A gyilkosok elnyerték büntetésüket! Bécs behódolt. Batthyánynak ehhez semmi köze... HAYNAU: Még hogy nincs köze ? Hisz Batthyány egy olyan ország miniszterelnöke volt, ahol nyíltan uszítottak a törvényes rend ellen! Ahol gyilkosságra, féktelen terrorra szólították fel az alja népet! (A szekrényhez lép. Rövid kutatás után egy újságot emel ki.) Ezt hallgasd meg! „Lamberg szívében kés, Latour nyakán / kötél, s utánok több is jön talán, / hatalmas kezdesz lenni végre, nép! / Ez mind igen jó, mind valóban szép, / De még ezzel nem tettetek sokat / Akasszátok föl a királyokat!”... Nem olvasom tovább... Érted már, miért kell meghalnia Batthyánynak? Hogy ezt a mételyt örökre elpusztítsuk, hogy írmagja se maradjon efféle eszméknek!... Ahol ilyen irományok nyíltan megjelenhetnek... (Az adjutánsfelé pillant, aki tétován álldogál, kezében az aláírt ívekkel.) ADJUTÁNS (vigyázzállásba merevedik): Tábornagy úr, kérek engedélyt... HAYNAU (egy intésselbeléfojtja a szót): Elmehet! És intézkedjen a fogoly idehozása ügyében. ADJUTÁNS: Parancsára, tábornagy úr! (Kimegy az íróasztal melletti ajtón.) 2. jelenet WELDEN: A vers, amit fölolvastál az előbb, az a lázító vers ugye egy bizonyos Petőfinek az írása? HAYNAU: Petőfi, akárki, egy kutya! Mind lógni fognak! WELDEN (higgadtan): Azt azért te sem gondolod komolyan, hogy minden hebehurgya költő ostoba megnyilatkozásáért a miniszterelnököt kellene felelőssé tenni... 59
