Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Oláh András: Batthyány
A bécsi rebellió kirobbanásakor Batthyány már egyébként sem volt miniszterelnök. A következő napokban pedig a hegyfalui kastélyban feküdt sebesülten. Mint hallom, szerencsétlenül járt: a lováról leesve karját törte. Hogy lehetne felelőssé tenni olyasvalamiért, amit nem ő követett el, s amit megakadályozni akkor sem állt volna módjában, ha történetesen mégis ő a miniszterelnök? HAYNAU: Batthyány egyik táplálója majd vezére volt annak az eszmének, mely a rebelliót eredményezte. Kossuth mellett neki is elévülheteden érdemei voltak abban, hogy az ilyen senkiházi gonosztevők, mint ez a Petőfi, efféle verseket írhattak! Batthyány egyike azoknak, akik kiszabadították a szellemet a palackból. Ez az ő felelőssége! WELDEN: Egy ilyen kivégzés akkor is rossz vért szül! Ez ad majd okot az újabb háborgásra, lázongásra... HAYNAU: Én meg úgy látom, sokkal inkább elveszi azok kedvét is, akikben esetleg szunnyadna még effélére való hajlam. WELDEN: Hát nem érted? Mártírt csinálsz Batthyányból. Akire a jövő nemzedékek majd felnéznek. Akit becsülni fognak. És akinek az emléke majd bosszúért kiált... HAYNAU: Vagy figyelmeztet és féken tart... Egyébként nem értelek... Te is írtál alá halálos ítéletet. WELDEN (ingerülten): Egyetlen egyet! HAYNAU (szárazon): Petőcz Györgyöt, Pozsony megye másodalispánját lövetted főbe még májusban, mert újoncokat toborzott a magyar sereg számára, és kémtevékenységre buzdított... Lásd be: amit ez a Petőcz csinált, eltörpül Batthyány vétke mellett. És te mégis kivégeztetted! WELDEN (most már dühös -fólpattan): A te javaslatodra! Te követelted, hogy példát kell statuálni... HAYNAU: Háború volt. WELDEN: De már nincs háború! A háború arra egyébként sem nem jogosít fel, hogy magunk is közönséges gyilkosokká váljunk! HAYNAU (elveszti a türelmét): Ezt a hangot visszautasítom!... Ha nem lennék tekintettel a barátságunkra, most letartóztatnálak! (Pár másodpercig farkasszemet néznek.) WELDEN (békülékenyen): Bocsáss meg, kérlek, elragadtattam magam. De megkell értened: én a Birodalom érdekeit tartom szem előtt... HAYNAU: Én is. Messzemenően és kizárólag! WELDEN: ...és téged is féltelek! A megítélésedet, a hírnevedet... HAYNAU: Az én hírnevem miatt csak ne aggódj! Hadd rettegjenek tőlem az alávaló bitangok! WELDEN: Gondolj az utókorra, a történelemre! HAYNAU Én csak az uralkodóra tett eskümre gondolok... A történelmet pedig eztán úgyis mi írjuk majd! WELDEN: Látom, hiábavaló minden kísérletem, hogy meggyőzzelek. Te elszántad magad. 60
