Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 8. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 16.)

Csak még nem tudtam, miben.

Lehúztam a fejemről a sálat, de panaszoltam, hogy fázik a fejem azon a részen, ahol a műtét miatt leborotválták a hajamat. Másrészt zavar az orvosok által alkalmazott kötözés, aminek nyomán Vincent Van Gogh önarcképére hasonlítok, arra, amelyen bepólyált fejjel látható, miután levágta egyik fülét. Nem szeretem azt a képet, mert az emberi létezés nyomorúságát idézi.

Hamarosan abba kellett hagynom a szájjártatást, mert állkapcsom merevsége akadályozott a beszédben. Úgy felkötötték az orvosok az államat, hogy most olyan vagyok, mint a halottak, akiket nyitott koporsókban láttam, amikor falusi gyerekként kántálni jártam a kántor úrral.

Inkább csöndben maradtam hát.

Csak addig tehettem, amíg a tolmácsnő békén hagyott.- Tudok róla természetesen, hogy Burgaszban magát kórházba szállították és két helyen összevarrták a bőrt a fején, egy helyen meg az arcán. Mindezért sajnálom, és ha fájdalmai vannak, magával érzek. Beszereztem különféle medikamenteket is. De nem erőltetek semmit. Nem akarok a terhére lenni. Majd beszél, ha lesz mondanivalója. Nem szokásom vallatóra fogni senkit.

Legyintett, sóhajtott s hirtelen arca közelébe emelt a kartondobozból egy csillogó üvegecskét, amire rábámult.- Az például milyen gyógyszer? - kérdeztem.

Tagoltan, ütemesen, az alapismereteket sem tudóknak szólóan válaszolt, és le nem vette szemét a díszes holmiról.- Ez, barátom, Grand Jean-féle Arkangyal olaj, máskülönben pézsma parfüm, ha jól olvasom a feliratát.- Azannya! A hős tengerész tábornoktól kapta! Ugye?

Válasz helyett újabb kristályüveget rántott ki a dobozból és külön kérés nélkül olvasta, hogy az meg Chanel Pour Monsieur.- Fejedelmi prezentáció! - ismertem el jobban is ámuldozva, mint kellett volna. Majd hozzáfűztem: - Sejtésem szerint az sem lehetett akármi, amit magának kellett csinálni cserében.- Képzelje! Fogdostam a legyeket a lábamon! - E könnyedén dobott válasz után visszadugta üvegeit a helyeikre, aztán teljes testével, arcával és okos, szúrós, világító szemeivel felém fordult, és úgy maradt, mint akit betonba öntöttek. A hangja olyanná lett, mintha mikrofonon át jött volna. - Lássuk még egyszer. Halljuk, mi történt magával azt követően, hogy csütörtökön este elváltunk?- Sokkal érdekesebb lehetett, ami magával történt katonáéknál! - léptem Lenin módján egyet előre, kettőt hátra. - Nem hiszem, hogy csak legyeket hajtott a lába szárán.- Arról később! - A szemeit szűkre húzta. - Magával mi történt a szóban forgó időben?

Tulajdonképpen nem volt nehéz a kérdés. Kéznél voltak a válaszok, legfeljebb nem sok értelmét láttam, hogy elősoroljam a cirkuszi medve-élményt, a kocsmalátogatást a fiúkkal, aztán pláne beszédírói buzgalmamat a szállodai szobámban.

6