Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 8. szám - Báger Gusztáv versei
BÁGER GUSZTÁV Szólítások 1 El akartam kerülni, mint egy koldust. Tudtam, meg fog szólítani. Fáradtnak éreztem magam a szolidaritásra. De lehet-e érzéketlen a lírikus, ha dolga van a legapróbb hangyával is ? Csak a hanglejtésre emlékszem, ahogy vádolt. A tenger hangján zúgott, mint egy hárfa. Még most is hallom a mély baritont, ahogy szememre hányja az emberi kegyetlenséget a természet csodáival szemben. A Föld lelke szólt ebből a fából. Egyetlen mondata elég volt, hogy a jeges esőben elsírjam magam. A füvek füve hozzám kiáltott a Rába partján a hideg szél rostjain át. Arra kért, vegyem kezembe, vigyem haza, tegyem a Bibliába Gyökerestül téptem ki a földből, hazavittem egy cserépbe. Egy kis papírra igét írtam: igaz ember hitből él. A cetlit beástam a földbe, így történt, aminek történnie kellett. 2 könyvjelzőnek, legyek vele irgalmas. 1
