Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6-7. szám - Nincsen holló tövis nélkül
Alkotás ? Gyöngyeidet a disznók elé és kész. Mit tehetek a szegényekért? Mit tehetek magamért ? Hogy végre legyen munkám? Mert a munkám senkinek se kell. József Attilára gondolok, mindig, meg-megállva. Olyasmit tudok, amire nincs igény. Amire igény van, arra nekem nincs igényem. Van még papírom és ceruzám. És szeméthalmok alól előbújó csöpp virágok. A verset, amelynek valóságára emlékeznem kellene, már csak homályos tényekkel és jelenlegi elképzeléseimmel tudom megközelíteni, azonban még az sem biztos, hogy oda közelítek, ahova szeretnék. Minden azóta eltelt nap távolít a verstől, igyekszem egy következőre koncentrálni. (Különben is, majd ha bolond leszek, akkor írom én meg a versnek a „valóságát”. Éppen elég baj, hogy a verset megírom. Aztán persze megenyhültem. Majd nem eszem olyan forrón, gondoltam.) Egyetlen ezredvégem utolsó karácsonyának második napján írtam le az első sort, de a vers már valamikor nyár közepén készülni kezdett. Első változata 2001. január 2-án lett kész, és még tegnap is javítottam rajta. Azt hiszem, azon műveim közé fog tartozni, melyekkel mindig elégedetlen leszek, és azzal fogom áltatni magam, hogy ezt nem lehetett jobban megírni. Csak ilyen rosszul. Amikor elolvastam az első változatot, komolyan megrémültem, napokig elő se mertem venni. Ilyen verset nem lehet írni - gondoltam elgyötörtén. Mégis megírta valaki, nyilván én, csak önkívületben voltam - mint versírás közben majdnem mindig - és nem tudhattam, hogy az ilyen versek szavatossága lejárt. Ugyanakkor tudnom kellett róla mégis, mert tele van mentegetőzéssel. így nem lehet írni, mégis így írok, valamiért ez fontos nekem. Csak találgatni tudok, miért. Darabos, tüskés, néhol goromba vers, jó lenne kidobni, úgy, ahogy van. Már megírni sem kellett volna. Efféle gondolatok kerülgetnek minden egyes elkészült versnél, még azoknál is, melyeknek később tudok örülni. Alkotói helyzetemet talán Arany János sorai tükrözik legszebben: „Ügy bizony, nagy számvetésbe / Merülék, tudniillik ebbe: / Egy dolog két vége közül / Melyik kerül kevesebbe: //Egyenesen dobni tűzre, / Mihelyt megvevém, papírom...? / Vagy akkor tüzelni fel, ha / költeménnyel teleírom...? ” Arany János is ennyire bizonytalan volt. Ezt biztatásnak vettem, és megkegyelmeztem a műnek. Jó lehet még valamire. 116
