Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6-7. szám - Nincsen holló tövis nélkül

a gazdagság és pompa és kényelem apokaliptikus méreteivel, a közönnyel, a politikai és magán-gengszterizmussal.

Nem lehet megmelegedni ebben a világban. Valaki fázik,

verejtékétől fejéhez fagy a haja, és megáll a szíve a szívtelenségtől.

Kis, büdös falu a város.

A szegények szaga erősebb a hányingert keltő szánalmas parfümöknél, a roskadozó odúkra nem lehet üvegpalotákat építeni, a szegénységre bankokat, mert meg lesz az eredménye, a viskók maguk alá temetik majd a palotákat, mert túl közel vannak egymáshoz, túl közel van egymáshoz Rózsadomb és Keleti pályaudvar,

New York és Balkán,

és csak a félelem és az utálat és a szakadék nő.

Hol zsarnokság volt, ott zsarnokság van.

Nincs szívem szépséggel terhelni a verset. Honnan vegyem a szépséget ?

Nincs már szívemben semmi szépség.

Valami „tapsikoltak a jázminok”-féle fordulatot előkaparni valahonnan?

Elhelyezni ügyesen a szívdöglesztő pokolban?

Egy költő hallgat inkább.

Vagy hatalmas szégyent von fejére, mint én, de nem érdekel a szégyen, a hazugság érdekel, és a gigantikus képmutatás, a digitális szemét, pestis, közöny, bukás.

115