Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6-7. szám - Nincsen holló tövis nélkül
a gazdagság és pompa és kényelem apokaliptikus méreteivel, a közönnyel, a politikai és magán-gengszterizmussal. Nem lehet megmelegedni ebben a világban. Valaki fázik, verejtékétől fejéhez fagy a haja, és megáll a szíve a szívtelenségtől. Kis, büdös falu a város. A szegények szaga erősebb a hányingert keltő szánalmas parfümöknél, a roskadozó odúkra nem lehet üvegpalotákat építeni, a szegénységre bankokat, mert meg lesz az eredménye, a viskók maguk alá temetik majd a palotákat, mert túl közel vannak egymáshoz, túl közel van egymáshoz Rózsadomb és Keleti pályaudvar, New York és Balkán, és csak a félelem és az utálat és a szakadék nő. Hol zsarnokság volt, ott zsarnokság van. Nincs szívem szépséggel terhelni a verset. Honnan vegyem a szépséget ? Nincs már szívemben semmi szépség. Valami „tapsikoltak a jázminok”-féle fordulatot előkaparni valahonnan? Elhelyezni ügyesen a szívdöglesztő pokolban? Egy költő hallgat inkább. Vagy hatalmas szégyent von fejére, mint én, de nem érdekel a szégyen, a hazugság érdekel, és a gigantikus képmutatás, a digitális szemét, pestis, közöny, bukás. 115