Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6-7. szám - Nincsen holló tövis nélkül
féltés, akarás, jövendölés, indulat és látomás szirmaim lettek volna. Nem volt hozzá se nap, se víz. Nem is nőttem, nem is haltam meg, hová lett a költő belőlem? Pincében bolondgomba. Miután elröpültél, megláttam itt a népnemzeti öltözék egyik variánsát, amit a leghibbantabb divattervező is megirigyelhetne: egy hatalmas pokróc spárgával az emberre erősítve; az embert, aki ember lehetett volna, ma úgy hívják a környéken: Csontvári. Minden hús elfogyott róla. A pokróc-zsineg összeállítás kissé unalmas, de örök divat, mint a jeans egy másik világban. A világ proletárja. A földönfutó, az éhező, a csikkzabáló, az odúlakó, honnan tud mindig részeg lenni ? Kinek a karácsony csak sörösüvegek csilingelése, az egytál ételért türelmesen sorbaálló, szégyen nélkül és rongyaiban. Mert szégyellnie nem neki kell magát, hanem a jobb sorsra érdemes „emberiségnek” aki bevásárlóközponttá változtatta a földgolyót, zabálógépekké, számítógépekké, írógépekké, öltözködőgépekké, mosógépekké, menstruálógépekké, izzadógépekké, szórakozógépekké az embereket. A világ proletárja. Akit soha még el nem tüntetett „történelmi változás” aki Afrikában, Kínában, Indiában, Szibériában, Mongóliában, Albániában, Európában és Amerikában szerte a földgolyón él, a „homo sapiens” különös fajtája, soha a világ teremtése óta nem tüntette el őket egyetlen világmegváltó, és lélekszámúk nő. Egyenes arányban, sőt hatványozottan 114
