Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6-7. szám - Nincsen holló tövis nélkül

zatok, és a mai állás szerint csak fiatalokat tömörítő írószervezet van kettő, felnőtt írószervezet pedig legalább öt.

A demokrácia keményebb lecke, mint valaha gondolhattuk. Mégsem sajnálom, hogy megpróbálkoztunk vele egy gyökerestől zsarnoki korban. A vicc poénja, amit mondogattunk felfüggesztésünk napjaiban, úgy foglalható össze, Lenin elvtárs rendes volt velünk, hiszen tulajdonképpen közénk is lövethetett volna.

Akkor, huszonnyolc éve a diktatúra már csak apró bosszúságokat tudott okozni nekünk.

A demokrácia pedig, amit nagy keservesen kiharcoltunk, híven őrizve Lenin elvtárs szellemét, két éve tulajdonképpen közénk lövetett.

Nincsen holló tövis nélkül

SZÉGYEN NÉLKÜL ÉS RONGYAIBAN

A fagyos avarban hollócsapat kapargált elmélyülten. Jöttömre felhussantak, szálltak, fénylő égi brikettek.

Egy holló ott maradt,

kisfiút szoktak így otthagyni társai,

és akkor sem ment el, mikor egészen közel értem.

Szemében szomorkás vád pislákolt:

„Mi lesz a szegény hazával?”- ezt kérdezte. És nem várt választ.

Röpült egyedül a többiek után.

Miért pont tőlem?

Talán alkalmas alanynak látszom, hogy már a hollók is zaklassanak.

S ha válaszolok, csupán a hollónak.

Tudom én, kedves Holló,

egy rendes költőnek illene a hazáért lángolnia.

Miféle költő vagyok én? Arany János nevelt lánya?

Nem szeretnék szemedbe nézni, ha visszajönnél.

Szerettem volna lenni a nagyoknak

kis, vadvirág folytatása. Élő vád, szeretet,

113