Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6-7. szám - A szentendrei megálló. Emlékek a fiatal írók József Attila köréről
hessenek meg. Létezhessenek igazi viták, igazi összefogások, értékek mentén szerveződő csoportok. A történetíró úgy látja, hogy ez volt az első, igazán önálló lépés az autonómia felé. A vezetőség ekkor: Szilágyi Ákos titkár, Tóth Erzsébet az egyedüli nő, Lezsák Sándor, Kulcsár Szabó Ernő, Zalán Tibor, Zelei Miklós (KISZ-titkár), Csordás Gábor, Reményi József Tamás, Elek István. A Szentendrei tanácskozás vezetett végül a FIJAK feloszlatásához, véli a későbbi történetíró. Először Tóth Erzsébetet említi, aki Kádár János 56-os szerepéről, Nagy Imréről tartott rövid, de nagyon velős, kemény hangú előadást. Utólag hozzáteszem ehhez az értékeléshez, hogy 56-ot kizárólag a tájékozódási lehetőségek hiányosságait illetően említettem. Hogyan legyek író, ha nem ismerhetem a történelmet? Ha nem olvashatok Márai Sándort? Ezen összefüggéseket továbbgondolva jutottam el Kádár Jánoshoz és 1956-hoz. Naiv voltam, vagy meguntam az egyhelyben járást? Ma már nem tudom. Elek István az irodalompolitika szerepéről beszélt. Miért szükséges, szükséges-e a felülről irányítottság? Miért telepszik a hatalom a kultúrára? (Itt most ismét megszólalok, az akkori résztvevő. A hatalom akkor tudta, hogy milyen fontos a kultúra? Miért nem tudja ma már? Mert a pénz uralta hatalomnak tényleg nem fontos a kultúra. Ha nem tudja, hogy egy nemzet életében a kultúra a legfontosabb, és ahol nincs kultúra, ott nincs gazdaság sem, hiszen élő, növekvő gazdaság csak kultúrán alapulhat ? A hatalom, amelyik nem tudja ezt, nemzetvesztő politikát művel. A szocialista párt egyetlen programjában nem esett szó eddig a kultúráról, a kulturális minisztériumot név szerint is megszüntették, csoda-e, ha a kultúrára áldozott pénz évről évre kevesebb.) Mi volt a jobb? - kérdezném, de nincs értelme. A kultúra kiszolgáltatottsága a politikának és a pénznek. Erről szól a történet ma is. Hogy a független történetírónak felkopik az álla, mert jutalmat nem kap senkitől. Nem is azért csinálja. A szentendrei tanácskozás 1980. okt. 30-3lén volt, másnap a Szabad Európa Rádió már beolvasta a hozzászólások érdekesebb részeit, tehát a világban is híre ment tevékenységünknek. Ettől függetlenül Aczél György a maga módján kísérletet tett a kör szétverésére. A maga módján azt jelentette, hogy behívatta magához Szilágyi Ákost. így próbálta elérni, hogy a vezetőség ne bízzon a titkárban, egymás ellen játsszon ki bennünket. Aczél csakis népi-urbánus kategóriában tudott gondolkodni, lidérces álom lehetett számára a fiatalok közös fellépése. Innen már nem tudta követni a fonalat. Szilágyi Ákos elmondása szerint Aczél arra kérte őt, a vezetőség foglalja össze követeléseit. És vigye el hozzá. Ákos ekkor azt válaszolta Aczélnak, egyedül nem megy többet, vagy az egész vezetőség megy, vagy senki. El is mentünk, de itt is át lettünk vágva. Ott tudtuk meg, hogy Lezsák Sándor nem kapott meghívót. Vittük összefoglalt követeléseinket: 1. Nevünkből maradjon el a fiatal jelző, ne FIJAK, hanem JAK legyünk. 2. Az írószövetség ne felügyeleti szerve legyen a JAK-nak, csak kon111
