Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6-7. szám - A szentendrei megálló. Emlékek a fiatal írók József Attila köréről
A szentendrei megálló EMLÉKEK A FIATAL ÍRÓK JÓZSEF ATTILA KÖRÉRŐL’ A vendéglátó először is mindent megtesz azért, hogy vendége jól érezze magát. Igyekszik szebbik arcát mutatni, nem traktálja barátait a családi szennyessel. Hogy az írókat egy kicsit más fából faragták, azt jelenti, megtiszteli vendégeit az őszinteséggel. Jelen pillanatban nem vagyunk olyan helyzetben, hogy túl sok szépet mutathatnánk magunkról. Nem kedélyeskedhetünk, amikor vacsora közben a plafonról vér csöpög a levesbe. Hogy kevésbé szimbolikus legyek. Amikor majd megyünk a parlamenti fogadásra, Magyarország egyik legszebb és minden bizonnyal legfontosabb épületébe, vendégeink látni fogják a kordonokat az épület körül, látni fogják a tüntetőket, a rendőrautókat a mellékutcákban, melyeket mi már megszoktunk ugyan, de soha nem lehet igazán megszokni. Vendégeink tisztelete és a szerencse mégis megóvott attól, hogy a részleteket taglaljam. Előadásomban visszatekintek egy korra, melynek történései bizonyos tekintetben kedélyes gyermekmesének tűnhetnek a mai események fényében. Főkörökben talán még ma is tartja magát a nézet, mely szerint a tehetséges író ír, a kevésbé tehetséges, uram bocsá’ tehetségtelen pozíciót vállal, szervezkedik, nyüzsög, ott van. Tüntet, protestál, aláír. Skatulyázási igényünk sokszor olyan drasztikus megoldásokra vezet minket, hogy kettévágunk egy élő, eleven embert. Aki egyszer ír, máskor aláír. Közben szerelmes, gyereket nevel, esetleg száműzetésben tengeti napjait. A hamis tudat, mely így rangsorolja az írói megnyilvánulásokat, óhatatlanul degradálja az egyiket, mondjuk ki nyíltan az írói felelősséget, a közéleti szerepvállalást. Egy olyan országban is létezhet ez a furcsa megkülönböztetés, ahol az egyik legnagyobb író, így jelentkezett be az írók céhjébe: A magyar szellemi erők organizátora kívánok lenni. Talán nem szükséges említenem: Németh Lászlóról van szó. Természetesen egy nagy mű akkor is a szellemi erők organizátora lesz, ha íróját nem is látjuk, sőt azt sem tudjuk, kicsoda. Az Új versek, a Puszták népe, a Nomád napló akkor is tette volna a feladatát, ha mellette Ady Endre nem írta volna meg publicisztikáit, Illyés nem vitte volna hírünket Franciaországba, Csoóri Sándor nem áll ellenzéki mozgalmak élére. Ha létezik írói felelősség, lelkiismeret, érdekvédelem, akkor szükség van Irószer- vezetekre is. Lehetséges, hogy Pilinszky János be sem tette a lábát az írószövetségbe, ettől még óriási életműve a mi kincsünk. Csoóri Sándor Keleti Károly utcai lakása a Kádár* A Szabadság diszkrét bája című nemzetközi írókonferencián 2008. szeptember 20-án az írószövetségben elhangzott hozzászólás szerkesztett változata. 108
