Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6-7. szám - A szentendrei megálló. Emlékek a fiatal írók József Attila köréről

korszakban úgy működött, mint a külügyminisztérium titkos terme, romániai, csehszlovák, amerikai írók adták egymásnak a kilincset. Az író függetlenül a 89-ben történtektől, de nem függetlenül a jelentől most tüntetéseken vesz részt, folyóiratot szerkeszt, röpiratot ír, életműve a látszólag irodalmon kívüli cselekedetektől más távlatokat kap.

Szolga lélek sugallhatja csak valamire: ez nem az én dolgom, csinálják mások. Szabad csak az lehet, aki igényt tart a részvételre. A léleknek pedig akkor van legnagyobb igénye a szabadságra, ha hiányzik. A szabadság úgy kell nekünk, mint a levegő. Csak akkor vesszük észre hiányát, ha fulladozunk. A fűmagból egy betonrésen is kibújik a fű, a mag őrizte az életet akkor is, ha levegőre jutva azonnal megfullad a mérges gázoktól, esetleg eltapossa egy cipő.

A Fiatal írók József Attila Köréről beszélek, melynek 1979-től 1984-ig vezetőségi tagja voltam. Maga a történet mára már történelem, de hasonlóan közelmúltunk sok eseményéhez, jelentős része még ma is homályban van.

A kor, amiben éltünk, és élünk ma is, a titkosítások kora. A mindenkori hatalom ráteheti és rá is teszi a kezét az általa fontosnak tartott iratokra, és gondolhatjuk, hogy nem azért, hogy megőrizze. Mindenféle titkosítás csak a manipulációt, a történelemhamisítást szolgálhatja. Nemzetvédelmi szempontok is vannak persze, de van-e annál fontosabb nemzetvédelmi szempont, hogy a nemzet világosan lássa történelmét, ne tudják becsapni, ne lehessen félrevezetni.

Ha meg szeretnék tudni valamit, idegen emberként Magyarországra kerülve, a 2006-os októberi vérengzésről, a forradalom ünnepének meggyalázásáról, mi történt és miért, falakba ütköznék, mert a hivatalos dokumentumokat évtizedekre titkosí- tották. A történet, ahogy az 1956-os forradalom írásos dokumentumainak nagy része szintén, ma is hozzáférhetetlen. A történelemkönyvek nem jutnak el, vagy csak nagyon érintőlegesen említik a rendszerváltást, nem tudnak konszenzusra jutni, nem tudnak három hiteles mondatot összehozni, amit értelmes gyermekek kezébe adhatnánk. Titkosságokkal mételyezett az esemény, amit ünnepiünk, és titkosak vagyunk mi is, akikkel két éve az történt, ami. Titkosak a legnagyobb korrupciós perek iratai, és az államvagyon magánkézbe vándorlása mostanában válik titkossá. Egy országot adnak el alólunk, persze, hogy szükség van a titkosításra.

Azért tértem ki ezekre a tényekre, hogy világos legyen, nem olyan nagyon más az a világ, amelyből most visszatekintve felidézek néhány részletet. Az emlékezetemet csak magam tehetem titkossá, másnak nincs köze hozzá. Jelen pillanatban nem akadályoz semmilyen tabu, törvény, hogy nyíltan beszéljek. A mai eszközök már kifinomultabbak a gondolatok terjedésének elnyomásában, elhallgatás, tudomásul nem vétel és millió eszköz áll azok oldalán, akik szabadon handabandázhatnak óraszám előttem, lévén tévétulajdonosok vagy a tulajdonosok szócsövei.

A Fiatal írók József Attila Körét a Magyar írószövetség keretein belül 1973-ban ismét „újraszervezték”, Darvas József, akkori Irószövetségi elnök szerint azért, hogy ne történjen semmi. Pontosan így mondta: azért hoztuk létre, hogy ne történjen semmi.

109