Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6-7. szám - Tóth Erzsébet: Lakitelek

Ki írta le például (melyik író ?) Kádár vagy Aczél nevét, vitatkozva, vagy bármilyen formában? Kádár János 56-os és 56 előtti szerepéről, létezéséről, tevékenységéről egy nyugati, hajói emlékszem müncheni kiadó jóvoltából olvashattam igen érdekes dolgokat. A könyv címe: Nagy Imre élete és halála. Bár ezekkel a nyugati magyar nyelvű kiadásokkal többnyire az a baj, hogy olyan ízléstelen a stílusuk, hogy ember legyen a talpán, aki végig tudja olvasni őket. Azt azért egyre jobban tudják, hogy a -vélt, valódi, vagy tudottan hamis -„tényeket” egy esetben lehet eladni: ügyelni kell a tárgyilagosság látszatára.

Ember legyen a talpán. Mondom. De az ember feladata nem az, hogy ember legyen a talpán, hanem hogy megpróbáljon minél többet megtudni a világról, s ez néha azzal jár, hogy le kell győznie hányingerét. Számomra ez a könyv - Nagy Imre élete és halála -, bár mint említettem, nem egészen dosztojevszkiji szintű irodalom, ez a könyv!, nem pedig egy gazdag öregasszony idézte elő a dosztojevszkiji pillanatot. Elő a baltát, és ölni. - Elnézést ezért a költői túlzásért.

Nagyon jól tudom: a kérdés nem az, kit, kiket kell megölni valóságosan, hanem mit kell tenni ahhoz, hogy ember maradhasson az ember. Örülök, hogy erre vonatkozóan már hazai kiadású könyveinkre is hivatkozhatok. Károlyi Mihály, Kádár Gyula, Illyés, Vas, Csoóri, Simonffy - és még sorolhatnám - visszaemlékezései, gondolatai regényei és dokumentumai annyi átgondolni és töprengeni valót adnak, hogy az elég egy életre. De inkább úgy mondom: egy élet kevés erre. Köszönöm nekik.

8.

Köszönöm. Ez a legszebb szavak egyike, én mindég elszomorodom, ha nekem mondják, vagy én mondom valakinek. Most is, mi történik velem? Eszembe jut az egész magyar irodalom, kezdve onnan, hogy:

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett Szebb dolog az végeknél ?

Egészen addig:

harcos vagy, foglalj hát hazát légy szabadító és szabad roncsol, hülyít a tétlen eszme mondom magamnak s harci vágyam gyalogbetyár Bolíviában.

Utóbbi sorokat Csordás Gábor írta.

Eljutottak? Eljuthattak-e a vitézek, ha nem is a végekre, de mondjuk a politikusok asztalához ? Ritka, 48-as pillanatoktól eltekintve nem juthattak el. Pedig milyen irodalom rózsakertjének illatában (bűzében) kártyázták el a nemzet sorsát politikusaink, mondjuk Adyék idejében? Nem az a legfőbb baj, hogy ilyen hatalmas szellemiségű emberek, mint Ady és Babits és József Attila, Németh László és Illyés -sorolhatnám

105