Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6-7. szám - Tóth Erzsébet: Tárcák
koporsót alig tudták kihozni a ravatalozóból, közel akartak hozzá lenni még utoljára. Kísérték csöndben, alig szólva egymáshoz, nem az a temetés volt, ahol lehetett volna fecserészni a sír felé sétálva. Hiányával magára maradt mindenki, a nagy írót utolsó útjára kísérve el kellett gondolkodnunk: mi lesz velünk? Kedves Tóth Erzsébet, ... s fölöslegesen bizonyítottam be, hogy nekem van igazam, az orv s maradt annál s véleményénél, h- gy beteg vagyok, s be kellett men nem s szanatóriumba.- Bennem van egy élet-érzés, amelyben jól érzem magam, s ha "ilyen" verseket tudok írni akkor miért vagyok beteg?- úgy látszik az értelmes-betegek elviselése komoly gond. / persze anyám tehet róla, 3 árult el / szinte szánom mert blínös. S amióta azt "hiszem", hogy beteg vagyok, azzal kell elfoglaln >m magam: hogyan is palástoljam, s minnél jobbén sikerül annál rosszabb, mert el-elhiszem, hogy van mit palástolni. Elnézésed kérném, hisz csak hangulatilag ind-költ, hogy most írok néked levelet. Tulajdonképpen iszonyatosan fáradt vagyok, s konokul csöpög e csap, nagyon idegesít az ütemtelen-ütemesség; szikár makacssággal zuhannak a cseppek e kagylóba. ÉS senki nem jön, már egy hete, hogy egyedül vagyok - amióta visszajöttem - anyám mindig felszaled az ebéddel, és mosolyogva rohan dolgozni. — Moet—Itt,—uym-hAtnanirirai -éc ilyen hőmérséklettel lehetetlen verset Írni, bár tegnap Írtam egyet. Be ma teljesen üresek az ingereim, talán azért mert nincs közeg ahol az ingerek feltöltöd- hetnének. Elmenni még nem tudok sehová, csúszik sz út , s egyre fáradok s járástol^ez gya ázat, mert emberileg is meguadorodom a menéstől; Nem szbadna, hogy ezzel kapcsolatban is pszichikai utálataim legyenek, iszonyat, ha erősnek sincs erőm lenni. Én a konkrét fizikai sántitást szeretem, nem pedig az álmodozó futást, de hogyan legyek reális, ha nicsennek meg hozzá az eszközeim: az egészségesmankók, és tiszta tapadós utak. Ez igazságtalanság, ez csalás,a méltóságomat sértegetik ezek a suta-izmok, ezek a gyáva erek: hát mi jogon nem dolgoznak,? pedig olyan jó bicegni, mintha szárnyai nőnének az embernek. Tegnap ah gy kinéztem az ablakon: először elfordítottam a fejem, de nézni muszály volt: ott SÉTÁÉT 8 szakadó esőben egy lány - kezdem azt hinni, hogy nem szeretem a konkrét személyt, a szubjektum! vizsonyt, hisz a csak-látott HÖ úgy szeret ahogy én^akarom, ahogy az én érzelmi állásfoglalásomnak megfelel, hisz mibejnts él az ember, rögtön üt és rögtön durva, e tá gyak viszonz szófogadóak, még engem is szeretnek. , Ha volnának hibák sz Írásban, kérnélek, hegy tulad«nitsuk snnk, hogy két éve tu dome m a gy a r t , Egy „olvasó” 75
