Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 6-7. szám - Tóth Erzsébet: Tárcák

dásait magasra fejlesztő Amerika. 1920-ban írta Nyikolaj Trubeckoj Európa és az emberiség c. tanulmányában: „A világ egyetlen normális népe sem engedheti meg önként, hogy elpusztítsák a nemzeti karakterét az asszimiláció nevében, különösen nem egy államalkotó nép, legyen bár a másik nép akár még tökéletesebb is nála. Az idegenek soviniszta zaklatására minden önmagát tisztelő nép Leonidaszhoz hasonlóan válaszol: ’Gyere és vedd el’, majd fegyverrel a kezében védi nemzeti létét, még a legreménytelenebb helyzetben is.” (Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj, a strukturalista nyelvészet iskolateremtő egyénisége mindössze negyvennyolc évet élt, a bécsi egyetem szlavisztika tanszékét vezette, hirtelen halála akadályozta meg abban, hogy Amerikába emigráljon. Forrás: Nagyvilág, 2011/5.) A tudósnak volt-e fogalma a Szovjetunióban akkor már működő lágerekről, a kommunista ideológia felsőbbrendűsége nevében gyilkoló vagy csupán átnevelő táborokról? Az eljövendő birodalmak felfoghatatlan fizikai és szellemi megsemmisítő táborairól? Miféle felsőbbrendűségi tudat, kiválasztottság-érzet micsoda gépezete működik azóta is, túl világháborúkon, atombombákon, haláltáborokon, és játszik naponta kis és nagy népekkel, dobálva, kifosztva, megalázva őket az európaiság jegyében?

Istené kelet és Istené nyugat - mondhatjuk bárgyún. A britek, a németek, a franciák, a hollandok, a beneluxok és a többiek, akik hatalmuknál fogva koncként lökték oda a kelet-európai és balti népeket a kommunizmus markába: falja föl nyugodtan őket az orosz medve, és amit hagy nekünk belőle, az még éppen elég lesz, hogy addig nyomorgassuk őket, amíg az utolsókat nyögik.

És még mindig nem tudnak mással vádolni, mint rasszizmussal, antiszemitizmussal, még arra is lusták, hogy valami mást találjanak ki. Genetikusán alattvaló szerintük nem csak a magyar, a román, a cigány, hanem az egész szláv, balkáni, ilyen-olyan horda. Mutatja az egész történelem, a kelet-európai kis országok nyomorúsága. A felsőbbrendűek ők, akik hiába robbantottak ki és veszítettek el két világháborút, hiába szülték meg és emelték hatalomra Hitlert, a világ szégyenét, mégsem a német a fasiszta, hanem a magyar. Ennyit csupán az antiszemitizmusról. Én már mondhatom ezt, én vagyok az, akinek műveit Ungvári Tamás szívesen tolná talicskán a pokolba másoké mellett, igaz pár éve még nem figyelt oda a magyar sajtó, miket ír az Amerikában tanító professzor az Amerikai Magyar Népszavába. Nagy hiba volt.

Ungvári az írószövetségről háborogva enged meg magának ilyen ínyencségeket:

„Én ebből a szervezetből nem léptem ki. Nincs végítélet tanúk nélkül. Szeretnék ott lenni a kapuzárásnál. Kis taligámmal segíteném a költözést, egymagám húznám a Csoóri, Döbrentei Kornél és Tóth Erzsébet összest akár a pokol tornácára.” (Amerikai Magyar Népszava, 2007. december 5.)

Lehet, hogy ők tényleg jobban tudnak gyűlölni? De kik azok az ők? Nem kell sokat törni a fejem. Azok, akik Ungvárihoz hasonlóan csoportosítanak, ítélnek, húznak a pokol felé.

Csurka István talán még ma is élne, ha legutolsó, legfájdalmasabb vesszőfutásától megkíméli a szürkeállományára büszke, eurokonform társaság, akik az Űj Színház előtt szellemi egyeduralmukat féltve hisztérikusan üvöltöztek.

71