Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6-7. szám - Tóth Erzsébet: Tárcák
ARANYSAKÁL Buda Ferencnek Gyerekkoromban tudtam sakált rajzolni, ma már nem próbálkoznék ilyesmivel. Akkoriban anyám szerint üvölteni is tudtam úgy, mint a sakál. Mára ez a készség is kiveszett belőlem. Ritkán használt képességeink elsorvadnak bennünk, ahogy az a kicsi sakál sincs már meg, aki bennem vonított valaha. Pedig volna rá szükség, olyan egyszerű tevékenységek közben is, mint az újságolvasás. Egyre több orvos hagyja el Magyarországot, hogy hivatását olyan országokban gyakorolja, ahol többszörösét keresheti itthoni fizetésének - közölte a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szóvivője. Az efféle hírek általában az újságok első oldalain szerepelnek, súlyuknak megfelelően. Hátúira kerülnek a bűnügyi apróságok, érdekességek, állati hírek. Engem ezek érdekelnek igazán. Megtudtam például, hogy jelzések szerint változás várható Magyar- országon az állati populációban. Bizonyos állatok, melyek már évtizedek óta nem mutatkoztak régi lakhelyükön, újra megjelennek. Például a medve, bár ez az állat néha csak körülnéz, lecammogva az Alpokból, jár egy kicsit nálunk, aztán fordul is vissza. Nem így az aranysakál, magyarul toportyán. Kész csoda, ami az aranysakál populációval történt, mondja a szakértő. Régebben nálunk honos állat volt, de évtizedekkel ezelőtt Bulgária felé húzódott, az ottani éghajlat jobban megfelelt neki. Valószínűleg a globális felmelegedésnek köszönhető, hogy ismét kielégítőnek találja az itteni viszonyokat, és komoly szaporodásnak indult hazánkban. Úgy tűnik, ismét a mi vidékünket fogja boldogítani ez a kedves állat, mely a farkasnál kisebb, de ne nagyon merészkedjünk közel hozzá, mert nem simogatásra való. így a vicces kedvű állatszakértő. Magam részéről örülök, még azt is sajnálom, hogy a medvéket csak néha láthatjuk. Nem beszélve arról, hogy rigót, fecskét, aranymálinkót, cinkét, fakopáncsot, verebet már csak elvétve látok, pedig pár éve még percekig szemlélhettem őket. Most már csak galamb és varjú maradt. Legalábbis amerre én lakom. De a gondolat, hogy az aranysakál visszaköltözött, felvillanyozott. Ki tudja, milyen távlati lehetőségek rejlenek ebben. A mi helyzetünkben, amikor az orvosok lassan elhagynak bennünket - holott egyre betegebbek vagyunk - meg lehet vizsgálni az aranysakál és más visszatérő állatok közelségében rejlő lehetőségeket. Nem éppen megnyúzásra, más vandál eljárásokra gondolok, hanem hogy mi mindent tanulhatnánk tőlük. Szimpatikus, hogy olyan hosszú bujdosás után hazajönnek. Ne tekintsük csupán erőforrásnak, hanem élőhelyünk kedves színfoltjának. Olyan időket élünk ugyanis, hogy az embert is erőforrásnak nézik, sőt ezt nyíltan vállalják. Egy olyan hivatalkonglomerátumnak, mely magában foglalja az egészségügyet, oktatást, tudományt, kultúrát, ki tudja még mit, azt a nevet adják: Nemzeti Erőforrás Minisztérium. Na, ha én erőforrás vagyok, akkor elmegyek oda, ahol jobban megfizetnek. Erőforrás az ember? Bizonyos szempontból, amely szempontokat nem tartok elsődlegesnek. Komoly emberek tudják, hogy a név, az elnevezés: sors. A név: mágia. Megbecsülést, tartást, egyediséget ad viselőjének. Az ember elsősorban lélek, ez különbözteti meg például 64
