Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 5. szám - Sándor Imre Márk: "...valami kenyérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni"
Az egymással szemben álló tartalmat megjelenítő szimbólumok közt helyezhető el a zsír. Nem növényi eredetű élelmiszer, de nem is hús - noha a húshoz szervesen kapcsolódik, és inkább ebbe a minőségi kategóriába tartozik. A zsír a köztes állapot, egy határvonal metaforája. A belső keresés megtestesítője: menni vagy maradni; betagozódni, vagy egyénnek maradni; megváltozni vagy megmaradni a réginek. A földhöz vágott zsíros kenyér miatt fogdában töltött estén Medve ezt gondolja magáról: „Se nem bátor vagány, se nem jó magaviseletű, jeles tanuló. Se nem tudja megvédeni a zsíros kenyerét vagy elszedni a másét, se nem tud fölébe emelkedni a falánk, éhes mivoltának. Se nem hívő, vallásos lélek, mint Tóth Tibor, se nem életrevaló istentelen. Tétova, bizonytalan, gerinctelen ember.”32 Medve tehát keresi önmagát, próbálja megfejteni, hogy mit is vár tőle a környezete. Más akar lenni, valamilyen irányba változtatni akar. Talán a változás vágyott iránya is megjelenik a vallási szimbolika szintjén: „A húst jóformán mindig otthagyta. Pedig már ő is örökké éhes volt, mint mindnyájan, [...]”33 A hajón lezajlott jelenet a miatyánkkal már a végső válasz Medve belső vívódásaira: „Bocsásd meg a vétkeimet. Add meg a mindennapi kenyeremet...”34 A kenyér regénybeli jelenléte tehát sokkal több, mint egy egyszerű élelmiszer jelenléte. Szimbolikus mivolta alapjaiban határozza meg a vallási irányból közelítő olvasatokat. Ha nem a klasszikus szimbolika felől próbáljuk értelmezni a táplálkozást, akkor azt ismerjük fel, hogy bizonyos aspektusok szorosan kapcsolódnak ahhoz, ami az Ottlik életműben folyamatosan jelen van, miszerint ,,[n]em jók a szavak.”35 Az elmondás, az elbeszélés nehézségét és tulajdonképpeni lehetetlenségét maga az Iskola szövege is tartalmazza. Az elmondásra azonban mégis kísérletet tesz, és a tökéletlen nyelvvel - a lehetőségekhez képest - egy-egy érzést próbál meghatározni. A nyelv által jelölt érzés sem tud pontosan az lenni, amit el akar mondani a regény, de reméli, hogy egy érzés talán mégis jobban tud megközelíteni és jobban tud jelölni egy hozzá hasonló másik érzést. Az Iskola két fő érzése az éhséghez és az ízleléshez kapcsolódik. Az íz érzékelésének, az éhségnek, az éhség csillapításának egyetemes, teljes emberiségre vonatkozó mivolta - a különböző, ám mégis keveset torzító kulturális egyediségektől eltekintve - talán képes kiegészíteni a nyelvvel elmondhatót. Az éhség mint érzés több rétegűvé válik. Benne van az otthon hiánya: számtalanszor jelenik meg az otthon képe, amit a távolságon kívül a katonaiskolai élet jellege is teljesen elhatárol. Az éhség a nyugalom hiánya is, hiszen az iskolában minden perc előre beosztva és parancsra zajlik le. Az éhségben a nők hiánya is benne van: nincsenek ott azok a nők, akik a civil világban mindig ott vannak - akik enni is adnak. Ráadásul a történet főszereplői kamaszkoruk kezdetén állnak, és az önfenntartás igénye mellett egyre erőteljesebben jelenik meg a másik elemi biológiai ösztön, ami a fajfenntartás ösztöne. Az éhség egymás megértésének hiánya is, ami éppen Medvének fáj leginkább: „Mert csak a hangos szóból és a rúgásokból értenek, a zsíros kenyérből, a látszatokból, [..,]36. 56
