Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 5. szám - Sándor Imre Márk: "...valami kenyérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni"
De ezek közül a hiányok közül csak a vegetatív formában jelentkező éhség csillapítható. Ehhez az ételt elsősorban az iskola adja, mégis marad egy kis szabadság ennek megevésében. Nem kell mindent megenni. „Senki sem törődött vele, ha otthagytuk az ételt; emiatt még Schulze sem gyötört bennünket, [...]”37 és az étteremben egy kicsit nagyobb a szabadság, mint az iskola többi terében. Lehet mocorogni, másik asztaltól vizet kérni, akár a puha szalvétakarikát karcolgatni.38 (Ehhez hasonló szabadsággal csak az árnyékszéken találkozhatunk - azon a helyen, amelynek szintén köze van táplálkozáshoz.) Az étel interiorizációjának módja is a belső szabadság kivívását tükrözi. A leggyakrabban megjelenő étel, vagyis a kenyér elfogyasztására Ottlik szinte mindig a rágni igét használja. így az enni igével ellentétben megjelenik az evés aktusában a küzdelem. A kenyér rágásában benne van az a viaskodás, amit néha szó szerint is, szinte minden nap meg kell tennie a növendékeknek az iskola világában való „életben maradás” érdekében. Az éhség mellett az ízekre való referálás az, ami megpróbálja elmondani az el- mondhatatlant. így lehetséges az, hogy a jó érzés olyan Bébé számára, mint az éhség csillapítása, „mint egy negyed, vagy legalábbis egy jó harapásnyi zsíros kenyér”39 A megváltozott szociális viszonyokból eredő helyzetet sem tudja jobban kifejezni más, mint egy íz: „[...] a régi keserűség éles, tiszta íze.40 A Merényiék hatalmát közös erővel letörni akaró, ám társakat mégsem találó Bébét a sikertelenség után ismét ízzel és érzéssel azonosított lelki állapot fogta el: „[...] a gombócos ízetlenség, piszok undokság nem akart elmúlni a nyeldeklőmből.”41 A Haris köz hirtelen felbukkanó képéhez (vagy inkább érzetéhez?) kapcsolódó hangulatot sem tudja elmondani semmi, „[...] az egésznek az éghajlata, zenei hangneme, légköre, a leve és a lényege - amire nincs szó, nincs még fogalom -, az megmaradt.” És később Medve ,,[m]int a boldogságot, mint a mustot, érzi a torkán [,..]”42 Ottlik tehát a megmagyarázhatatlant egy másik nehezen elmondhatóval akarja megmagyarázni. Ehhez a legjobban dekódolható érzéseket az emésztés, a táplálkozás világából, vagyis a vegetatív létezés megmagyarázhatatlan világából keresi ki. Ez az eszköz is arra az időszakra és arra az életkorra hivatkozik, amikor ezek az érzések még másféle fontossággal bírnak, vagyis a mű legfontosabb idősíkjára, az alreáliskolai, kora kamaszkori évekre utal. A Bébé és Szeredy felnőttkorát bemutató szövegrészekben a táplálkozás más aspektusa kerül előtérbe. Izek és érzések kísérik végig az Iskolát, amelyek túl is lépnek tényleges jelentésükön és tömör metaforákká válnak, mint például a földöntúli szomjúság,43 az émelyítő rossz nyomás a gyomorszáj táján,44 vagy a torokba töltögetett megromlott, kihűlt húsleves.45 Amiben 1957-ben keresni lehet egy lehetséges választ, az nem más, mint ami kialakult és megmaradt a közös múltból. Az a megmagyarázhatatlan érzés, ami biztosan van az „[...] valami kenyérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni. Pedignem erről volt szó eredetileg. Nemcsak kenyérről.”46 57
