Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5. szám - Szilárdi Béla: Amit megélt, azt teljességgel élte

kimondani - a férfival megélt, megvalósult szexben - mi az, ami kellemes, jó neki. Ugyanakkor az önkielégítés lehetővé teszi, hogy maga határozza meg, mikor és menynyi szexet akar. Ezzel az út nyitott a „saját” szexualitásához. Ezt azért találja jónak, mert az „utáni állapot” bizonyos függetlenséget biztosít a férfiaktól. Egyúttal kárpótolhatja magát a korábbi szexuális „balfogásaiért”. Még élénken él benne, milyen félelmetes tabukkal veszi körül a polgárság a szexuális aktust, és főként a szüzességet. Az önkielégítésnek szimbolikus jelentősége lesz számára: egyik legelső bizonyítéka a bűntudata megszűnésének és az önbizalma kezdetének. Mégis. Az újonnan megszerzett, látszólagos szabadság ellenére, állandó kétségek gyötrik. Még nincs otthon ebben az új szerepben. Amikor boldog: „az erotika a nő számára átfogó jelenség, emberi lényegének csúcspontja.” Amikor megismeri határait: „az erotika a titoképítésre és a titokfelfejtésre irányuló vágy”. Viselkedésében is van valami kettősség. Bár meg tudnál hódítani, én mégsem hagyom. (Rée esetében) Én ugyan hagynám magam meghódítani, te azonban erre nem vagy képes. (Nietzschével) Ez a kacérság? Az a magatartás, amely érezteti a másikkal, hogy annak szexuális közeledése lehetséges ? Szerintem kérdéses, hogy Lou kacér volt. Lehet, hogy csak a férfiak szerették volna annak látni. Lénye talán azt sugallta, a közösülés valamiféle ígérete lehetséges. Olyan nő volt (femme fatale), aki veszélyes helyzetekbe csábítja a férfiakat ? Vonzó és rejtélyes, de mégsem (szándékos) csábító. Akkor ki volt ez a nem mindennapi nő? Egyrészt a szellemi szabadság ritka fokára emelkedik. A mítoszokban - leginkább a férfi szemszögéből - ezt a hetéra személyesíti meg. Ö, a sugalmazó múzsa, test és tudat, és ezekben a minőségekben különb a többi nőnél. A hetérák (kéjnők) a szerelem mellett a műveltséget is nagyon fontosnak tartották. Észjárásuk nem csontosodott bele a képmutatásba. Azok voltak, akiknek mutatták magukat. Lout, sok férfi frigidnek tartotta. A hetéráknál a frigiditás előnyként működött, mert általa altestükön és szívükön is tudtak uralkodni. Lou mindig függetlenségre törekedett. A hetéra a maga ura volt. Művelt és tehetséges, és ezen kívül szabadon rendelkezett saját vagyonával. Habár - mint felszabadult nő - a társadalmon kívül élt, mégis elfogadottsága magasan fölötte állt a tisztes családanyáknak. Még - Lou kapcsolatait vizsgálva -, abban is találhatnánk párhuzamot, hogy a hetéra több férfival is tart fenn kapcsolatot, végérvényesen azonban egyiknek sem tulajdona. Ha már mítoszokat idézünk, akkor egy másik nőtípus is képbejöhet. Akikkel Lou - bár csak - intellektuális barátságokat folytatott, a megigézett férfiak sora, valószínűleg hasonló kínokat élhetett át mellette, mint Narcisszusz mellett a nimfák. Rögtön le szeretném szögezni, szó sincs arról, hogy Lou netán példaképének tekintette volna a hetérákat. Más irányban tájékozódott.

Majd a következőkben szeretnék, a darab kapcsán is, férfi ismerőseiről, szerelmeiről, beszélni. Most csak annyit, hogy mindnyájuknak mert ellentmondani, ez alól Freud sem volt kivétel. Bár a „mester” tanítványának tekintette, Lounak nem volt „az öreg” példaképe. Lou szerint mindig megmarad az éwben az az állapot, amit nár- cizmusnak nevezünk. Ezzel, olyan vágyelméletet jelenít meg, melyben a nő hosszan tartó nárcizmusa pozitív és előrevivő, és nem egy fejlődési stádium megrekedése. Freud szerint viszont a nárcisztikus fázison menthetetlenül túl kell jutni, különben

44