Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 5. szám - Szilárdi Béla: Amit megélt, azt teljességgel élte
hangolódás lehetőségét (egy lánynak) megtalálni? A fiúktól (mindig is?) elvárták, hogy kitombolják magukat. A lányoknál ez elképzelhetetlen. Ebben a korban a nő kizárólagosan a másikra vonatkoztatva élheti meg a világot. A másikban keresi, és találja meg az univerzumot. Ezzel sok minden kimarad egy lehetséges érzékelésből. Lou másik utat keres. Neki saját univerzuma van. Ebben a tájékozódás útja göröngyös és veszélyes. Előfordul, hogy nem látja az átjárást álmaiból a valódiságok felé. O sokkal később érik meg az érzelmi készenlétre. Az elmúlt százötven év alatt sok minden megváltozott. Amikor huszonhat éves korában (végre) férjhez megy, csak azzal a kikötéssel, hogy „madonna”, vagyis szűz maradhat a házasságban. Alkut kötnek: sosem érintik egymást. Az erotikus kívánalom különben sem segíti a már korábban „választott” intellektualitást. Ezen kívül, a hitvesi szerelem konvenciója a természetes érzés elfojtása. Hazugságra ösztönöz. Mégis. Lou valami tőle független erőtől, démoni hatástól hajtva megy feleségül - a mellesleg igen jóképű - orientalistához. (Friedrich Carl Andreas 1846-ban született Batávia /mai Dzsakarta/ városban.) Andreas olthatatlan szerelmet érzett Lou iránt, ezért házasságkötésükkor bármilyen feltételt elfogadott volna annak érdekében, hogy Lout maga mellett tudhassa. Lou és Andreas házassága ún. József-házasság volt, melyben a házasfelek Szt. József és a Boldogságos Szűz Mária példáját követve kölcsönösen elhatározzák, hogy a szüzességüket házasságukban is megőrzik. A férfi persze reménykedett, hogy viszonyuk idővel megváltozik, hogy az ösztönök hatására valódi szexuális kapcsolat alakul ki közöttük. Ebben azonban csalatkoznia kellett. Hiába rendezte meg - egy színházi jelenethez méltó nyitányként -, hogy a szeretett asszonyért még akár ön- gyilkosságra is eltökélt, Lou a férj élete végéig hajthatatlan maradt. Mégpedig annak dacára, hogy Lounak imponált Andreas előnyös külseje, mély érzelmei, elszántsága és tudása. A férfit meg biztosan gyötörte az a marcangoló érzés, hogy olykor megérintse a másikat, akár lopva is. Lounak mást jelentett a házasság. Úgy gondolta, hogy asszonyként nagyobb és szabadabb mozgástere lesz. A hagyományos házasság nem teremt kedvező lehetőséget a női szexualitás kibontakoztatásához. A tizenöt évvel idősebb férfi iránt - talán mint apjához - szeretetet és megbecsülést is érzett, de ezt az előbb említett feltételezés miatt, nem akarta átfordítani a fizikai együtt- létbe. Férjhez ment, tehát szabályszerű házasságot kötött, és a házasságot, mint hivatalos kötést - annak minden vihara ellenére - egyszerinek és egy életen keresztül tartónak gondolta. Boldog akart lenni. Hogy ez lehetővé, majd később elviselhetővé váljék, a már gyerekkorban tapasztalt fantáziavilágba menekül. Álomvilág repíti egyik szerelmétől a másikig? Megpróbálja, de mégsem tudja, kikapcsolja a „valós” életet. Megismeri - persze nem a férjétől - a szexuális kielégülés érzését. Andreas, ugyan megértő, de nem vak. Valószínűleg emiatt házasságuk első éveiben nem voltak ritkák a szexuális eredetű viták, összetűzések. Gondoljunk bele, együtt kelünk és együtt fekszünk annak az embernek a leikével, miközben vágyakozunk a testére. Andreas végül is úgy oldotta meg a problémát, hogy talált egy „helyettes-asszonyt” a házvezetőnő személyében. Ezt Lou - érthető okból - hallgatólagosan tudomásul vette. Ettől kezdve Andreas sem korlátozta Lou „külső” kapcsolatait. Ugyanakkor 41
