Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5. szám - Szilárdi Béla: Amit megélt, azt teljességgel élte

- miután vonzerejének tudatára ébredt - szinte a világ egészéhez fűzte egyfajta erotikus kapcsolat. Az élet egészét érezte erotikával átitatottnak, sokszor anélkül, hogy azt kívánta volna. Egész életén átvonuló probléma, hogy előbb sokáig a feltűnően szép kamaszlányos, majd érettebb, és vonzó asszonyi külseje nem haladt párhuzamosan benső lelki életének alakulásával. Ugyanakkor látja, hogy a köreihez tartozó felnőtt férfiak is, legalább ugyanannyira szenvedni látszanak bizonyos szexuális problémáktól, mint a gyerek. Talán ezért vár tőlük - szellemi szinten - erotikanélküli intenciókat.

Eddig láttuk, hogy a gyermekkorban elszenvedett traumatikus tapasztalatok őbenne sajátságos változást okoztak. Elveszíti hitét - az addig hőn szeretett - Istenben. Érdekes, hogy nála a „megrázkódtatás” nem szövődött össze a szégyen és bűntudat érzésével. Ellenkezőleg. Tagadásával, támadásba indult, Isten (és a férfiak?) ellen. Gyermeklelkében az Isten megszűnt létezni, meghalt. „Az így támadó üresség annyira elviselhetetlennek bizonyult, hogy ösztönös keresés után ráakadtam az ellenpólusra, az ördögre”. (Nem bizonyított, de feltűnő a „rokonság” az emlékiratban mondottak, és Nietzsche fiatalkori gondolatai között. Érdekes viszont, hogy egy közösen eltöltött napon az ördögöt hívják majd játszó cimborának.) Ott tartunk, hogy bár a lelkész házassági kérelmét - teljes értetlenséggel - elutasítja, mégis kapcsolatuk még évek múltán is megmarad. Nem sokkal később, Gillot külföldi ismerőseihez írott ajánlólevelekkel támogatja a lányt abban, hogy ott is gyarapíthassa tudását. Segít neki a holland egyháztól beszerezni, az (újbóli) megszentelést tanúsító, okiratot. Élete végéig megmarad Lou szellemi atyjának, gyámolítójának és egyik leghűségesebb mecénásának.

A tehetséges, erősakaratú, szabadgondolkodó lány Zürichben (itt van az első egyetem, ahová, ebben az időben, nők is jelentkezhetnek) teológiát, filozófiát, művészettörténetet tanul. Ettől kezdve Lou nemcsak magával a szellemi táplálékkal foglalkozik, hanem emellett a „szellem nagyjaival” is. Persze nem mindenkivel. Már ekkor feltűnik, hogy Lounak kifinomult érzéke van a vehemens férfiak távol tartásához. Évről évre változó, szerfölött szövevényes kapcsolataiban mindenesetre mindig övé a hatalom, ő diktálja a játékszabályokat. Mindamellett lenyűgözően okos társalgó, nehezen kiismerhető és veszedelmes múzsa. Serkent és kiolt becsvágyakat. Mivel a férfiaktól csak „tudást” akar, nem érti, miért nézik őt ezek a „tudós emberek” nőnek, vagy asszonynak. Távolról úgy látszik, minden érzékiség nélkül szinte rajong a nagy szellemek közelségéért. Érdeklődése a szex iránt, még ezután is, nagyon sokáig szunnyadozik. Bizonyára nem lehetett vigasztaló annak a pár, egy életre boldogtalanná tett férfinak, hogy a szép, hódító, külsőleg szenvedélyes, szabadnak mutatkozó nő, harmincvalahány évesen még szűz. Az udvarló férfi számára elérhetetlen. Különlegesnek mondható, hogy állítólag, akit egyszer bűvkörébe vont, többé nem tudott más nővel boldog lenni. Lehet. Nem tudom. Talán szemérmes volt. Ma sokan úgy tartják: „A szemérem a szerelem anyja, ez a haszna, s ezért fontos.” Nem hiszem azonban, hogy a kétségtelenül furcsa viselkedését, úgy lehetne jellemezni: „szeretni, birtokolni, meghódítani és kimeríteni.” Hogy lehet a szerelemhez vezető utat, a rá40