Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5. szám - Sarusi Mihály: Áruló. Áruló! Áruló? "Áruló"

Egy képviselő hogy beszélhet így. Még azt hiszik, marxista vagy.

Volt képviselő. Tedd hozzá. Az is hol van már!

Akkor sem volt az, amikor kötelező lett volna. Most meg.

Épp ellenkezőleg. De a rablás az rablás.

Matyi öregapja - „Érdemes igaznak lenni, megéri!” - járt úgy a háború utáni zűrzavarban. Meséli, mondja, sorra, mi nem esett náluk - nálunk - a kisváros (előbb falusias, végül tanyás) szélén. A nép az első és a második háború végén ugyanazt követte el (már a szegény, elesett, megnyomorított, éhkoppra ítélt, tökéletesen kisemmizett emberek tömege, más szerint csürhéje, a söpredék): kifosztotta az üzleteket. Ráment a kastélyokra. Az uradalmakat alaposan kitakarította. És ha nem jön ilyen vagy ilyen - fehér vagy vörös - rendteremtés, tán egymás torkát is elvágják. (A rendteremtés után ugyanezt parancsra tették.)

így elaljasíthatnak bennünket ?

Akinek nincs betévő falatja, nem tud éhező gyermekének szelet kenyeret sem adni, fogja az első dorongot és adj neki?!

Anarchia.

Az, ami.

Más szerint igazságtevés.

Őrültség, mert jutunk így valamire ? Mi lett volna, ha ’90-ben kiterítjük a lapokat, nézzük, ki volt háborús bűnös, ki gyilkolta, gyilkoltatta, pusztította a magyart, kik szolgálták az ország kifosztására szövetkező megszállókat, és persze hogy kik jelent- gettek rólunk a titkosrendőrségnek? Leleplezni igyekezve legszentebb titkainkat.

Lehet, hogy az kellett volna. Ö akkor mindenesetre nem lett volna képviselő. Szentvár első titkosan megválasztott ellenzéki - nemzeti demokrata - küldöttje Nagy-Zaránd parlamentjében. Nagy-Zaránd tartományi gyűlésébe.

Kész.

ígyjobb?

Hogy magyarázta volna meg? Kiáll, hogy tisztázza magát? Mielőtt megkövezik, kitálal? Kimondja a szent igazat?

Szent igaz, ez sem ment volna.

Akkor?

Talán van olyan beszélőkéje, hogy kimagyarázza magát.

Magyarázkodjék, miközben kitüntetést érdemelt volna. Azért, amit tett. Hogy orruknál fogva vezette őket.

Te, a komcsikat?! Ne tarts bennünket hülyének. Egyszerűen besúgó voltál! Most meg kiállsz elénk lázítani a volt elvtársaid ellen. Te lennél „demokrata”, van pofád - terjeszti róla a hamisan beállított „féligazság se” rágalmakat egy volt rendőrtiszt, aki tudott a kényszerű ügynöki működéséről, meg (ennek nyomában, az ő „fölvilágosí- tásai” után szabadon?) az a szintén népművelő, aki (gyanúja szerint) a művelődési osztály vezetőjeként volt hitbuzgó spicli.

Valahogy tisztáznia kellett magát; besározni a másikát; ha nem ő, tán a férje, felesége, esedeg csak a baráti köre. Valaki kiképezte erre a „forrás-szennyezés”-nek mondott gaztettre.

20