Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 5. szám - Sarusi Mihály: Áruló. Áruló! Áruló? "Áruló"
Kitüntetés ? Arra nem számított, nem is érdemelte volna meg. De hogy megértsék, és legalább tiszteljék valamennyire ellenállását? Ellenállásának a mikéntjét. Ahhoz Németh Bandinak ki kellett volna állnia. Nem most, ma már késő. Annyi piszkot borítottak rá az erre kiképzett hivatásos szennyező-biztosok, hogy védekezni lehetetlen. Nincs lehetetlen! Ezt Matyi ordította. Szegény barátom. A hozzájuk legközelebb eső szállás - igazából major, később téeszközpont tanya - tulajdonosát fosztották ki elsőnek a környékbeli szegények. Matyi öregapjának a faluszélhez közel eső házába a fosztogatás javán odaállít a nagygazda. Bátyám, bevenné az istállójába ezt a pár ökröt ? Olyan egy idősek voltak, de ezzel tisztelte meg, „bátyám”. Mögötte már ott is volt a marha. Persze, hogy befogadta. Meghálálom. Mármint hogy nem lesz hálátlan. Nem is volt. Amikor vége lett a fölfordulásnak - a zarándi kisvárosban rövidesen rendet tettek a gazdafiúk, ott nem volt „Tanácsköztársaság”, náluk egy pillanatig nem uralkodtak a vörösök. Csak éppen kifosztottak, amit lehetett. Az öreg szépen visszaadta a nagygazdának az ökreit. A jutalma? Tovább béreskedhetett nála. De hát: darabról darabra szerezte az asszonyával a földet, a végén, mondom, maga is gazdává vált. Kire, ha nem az FKGP-re szavazott volna ez a nép?! Matyi is a legszívesebben oda lépett volna be. Hogy azok eleget szerencsétlenked- tek, megalapították a nemzeti kört. O így valójában a Zarándi Nemzeti Kör küldötteként jutott a tartományi gyűlésbe (hogy menet közben az MDF-be soroljanak át). Sokra ment vele. Nem utánamentek az erre szakosodott utóvéd-biztosítók? Bandi így becézte őket - őket, a hivatásos rágalmazókat, a tisztességes embereket önérdekből, pártérdekből, ávóérdekből (utasításra vagy önként, danolva) besározó- kat -, azokat, akik nem nyugodtak, míg tönkre nem tették. Mert látszólag kicsinálták. Lemondatták képviselőségéről. Valamelyik országos lapban a neve is megjelent. Hogy mit nem követett el a régi rendben. Titkos ügynök volt, jelentett a barátairól. Hogy semmi rosszat le nem írt róluk, azt elhallgatta a „független” lap. Azt kevesen olvasták. Annál többet tudtak meg a jelentéseiből, amit Köcsög szerzett be a levéltártól. Kérte s megkapta. Azt gondolja a régi baráti társaság, ez csak a jéghegy csúcsa lehet, amit visszatartottak, az lehet a java! Amit elhallgatnak előlük, eltitkolnak, zároltak, száz évre tit- kosítottak! Ki hiszi, hogy csak ennyit írt róluk?! Ok nem. A legjobb barátai fordultak vele szembe. Csodálkozol ? Akiket pedig hogy adott volna ki?! Akiknek éppen hogy segített, ahol tudott. Mondjuk az egyikről nem írta meg, hogy jóban van a harmadik szomszéd feleségével, 21
