Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 15.)

A várakozás köztes és reményteljes ideje alatt Ádám rendszerint előadta, hogy a Fourier által elgondolt társadalomban, a falanszterben, óránként váltják egymást az orvosok és a fizetésük a gyógyultak száma szerint alakul, továbbá mindenki csak ösz­töne által befolyásoltan dolgozik majd, mert a munka ugyan elkerülhetetlen, de ide­gen az ember természetes vágyaitól. Hozzászóltam a témához, mert a falanszterről a kollégiumban is keringtek hó­bortos szövegek Némelyek a falanszter előcsarnokának tekintették a kollégiumot. Határtalanul, de olykor igen alacsonyan száguldó képzelgéseink egyik bizonysága, hogy kérdések és állítások hangzottak el azzal kapcsolatban is: mikor érjük el azt a rangot, hogy a Szovjetunió legújabb tagköztársasága lehetünk? Tetszett, hogy szobámban láthatom az együttest. Most én lépkedtem a szállodai szobám távoli sarkában álló pompás pohárszek­rényhez, a tükrös polcon felfedezett pohárért. Nekem jó volt az ital üvegből is, de Ádám rigorózusan ragaszkodott a polgári létminőség legalább formai tiszteletéhez, hát nem vétettem ellene a háta mögött sem. Tiszteletben tartottam úriember voltát, amit olykor hangoztatott. O soha nem rendelt. Az iránta nyilvánuló tisztelet abból is fakadt, hogyjócsik Lajos volt kormánybiz­tos titkáraként dolgozott háború után, a csehszlovák-magyar lakosságcsere kegyetlen és hálátlan eseményeinek lebonyolítása idején. Jócsik Lajosról tudott volt körünkben, hogy egykor a Nemzeti Paraszt Párt ve­zérkarához tartozott s hogy a mezőgazdaság szovjet mintájú átszervezésének hatá­rozott ellenzőjeként lépett fel Rákosival szemben is. Egyik összecsapásuk után ezért minden korábbi funkciójától megfosztatott és a szerves trágya kezelésének országos irányításával bízták meg. Sértette, ami történt, de mosolyosan mutatta nekem a magával hordott, korabeli Ludas Matyi példányt, amelynek egyik gúnyrajza szerint bilire ültette Rákosi. Sérelmét félre tudta tenni. Úttörője lett a Magyarországon akkor bontakozó öko­lógia tudományának és nagyon sokat tett általában a talajjavítás, a környezetvédelem népszerűsítéséért és persze gyakorlatáért. Ismerte Torna Ádám köré szerveződő társaságunkat, egyszer-kétszer koccintott is állandó standunkon velünk, de hosszas pult melletti álldogálásra nem volt ideje. Or­szágjáró útjaira elkísértem néhányszor, riportot készítettem vele és publikáltam a Szabad Földben. Megfaggattam a falukutatás ősének tekinthető regös cserkész mozgalomról. Az ő gyönyörűségére meg elmondtam a Dorogi tanító úrral való parasztpárti együtt­működésemet és dicsekedtem a ténnyel, mely szerint a tanító úr könyvtárában már 1944-ben kézhez kaptam és elolvastam Jócsik Lajos „Iparra magyar!” című könyvét. „Az osztályharcot Marx lovagolta meg, csakhogy ő Vilmos császár ügynökeként lovagolt - szögezte le Kiss Károly költő, aki az Új termés című, 1952-es antológiában jelentkezett először. A negyvenes évek végén államellenesnek mondott vétségért más­fél évet ült. Az idei, az 1956-os évben Vujicsics Sztoján és ő állítottak össze egy nép- költészeti antológiát „Zrínyi énekek és Hunyadi énekek” címmel. 92

Next

/
Thumbnails
Contents