Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 15.)

Sztoján ritkán volt velünk.

Ittam pár kortyot, és lehunytam a szemem, hogy jobban lássam szállodai szobám távolában tömörülő társaságunkat s az azon belül is külön baráti kettőst, Ohati Nagy Lászlót és Sebestyén Lászlót. Agrárkiadványt szerkesztettek a Földművelésügyi Minisztériumban s mindketten a Nemzeti Paraszt Párt középszintű funkcionáriusai voltak, amíg lehettek. Egészen ifjakként, a háború vége előtt, a Soli Deo Glória nevű szervezet kebelében a balatonszárszói értelmiségi találkozók szervezésében kaptak feladatot.

Különböző gyökerekből szakadtunk ki, de hallgatólagos közmegegyezés szerint mindannyian „a mi kutyánk kölykei voltunk”. Szorosabb, vagy pontosabb származási hovatartozást, osztályba sorolódást soha nem érintettünk. Ebből következően gát- talanul társaloghattunk, bármiről.

Többnyire persze a közügyek alakulása miatt dohogtunk. Az elpolitikásított létezésmód, a megkövesedett képmutatás és a mindezt átmárványozó, a csupa ellentmondásra épülő propaganda. Efféléken rágódtunk.

„Vallani, vallani, vallani! - ütögette öklével a pultot Kiss Karcsi. - Az élő idő minden pillanata gyóntató fülke most, pap nélkül. Egy egész nép fordul szembe a rendszerrel, amelyről azt gondolta, hogy az jelenti majd a boldogságát!”

Csendes komorsággal kérdeztem:

„Űzött állapotú gyerkőcként tettem a magamévá és most dobjam el?”

Sebestyén Laci idézni kezdte Dávid XXIII. zsoltárát, amely szerint „Még ha szinte az árnyék völgyén mennék is át...”

Kiss Karcsi közbevágott. „A völgynek nincs árnyéka, aki tehát mégis oda jut, azt a rémületnél is mélyebb érzés fogja el, olyan, ami megnevezhetetlen, mert nincsen rá név ezen a földön”.

Ohati Nagy László a bajuszát húzogatva mondta:

„De omnibus dubitandum”.

Mindenben kételkedni kell.

Végül egyetértettünk abban, hogy a hazugságok és az öncsalás hosszú korszaka után fel kell nyitni a saját szemünket és az emberek szemét. Ez az írástudók dolga. Látni és láttatni kell, mennyi kufár tolongott az eszme körül és mennyi az ártatlan áldozat. Ha minden így folytatódik, mindennek vége.

Ámde kinek a dolga, hogy az eljövendő gondolatokat irányítsa, alkalmazza?

Továbbra is osztályok harca dúljon?

„Olyanok vagyunk, mint aki a lovát keresi, s rajta ül - dörmögte Torna Adám - Megértük, hogy három napig dínomdánom. Értem alatta a háború utáni három demokratikus esztendőt. Azután meg hóttig tartó szánom-bánom. Vessünk véget ennek. A materialista világnézet nem alkalmas a mindent-értésre. Az embereket nem érdeklik az elvont törvények, mégha belepusztulnak is. Az osztályharc csak ábécéje a dolgoknak”

„Meg ahol nem viszket, ott ne vakard” - tettem hozzá, mert okfejtése nyomán okot éreztem a szarkazmusra, de azért szívélyesen emeltem rá konyakos poharamat és a magam italát kiittam fenékig.

93