Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 15.)

S ez még fokozódott, amikor megkérdeztem, hogy mi az a Horáciusz Koklesz?

Körülszaladta Imi a medencét és kiabálta, hogy „nem tudja Csák „mi” az a Horáciusz Koklesz, amint azt sem tudja, mi az a Ludolf-féle szám, vagyis a kör kerületének és átmérőjének a viszonyszáma, az a bizonyos „pi”, amitől úgy hívják őt, hogy „pi”Csák, de ha finomak akarunk lenni, akkor adományozhatjuk neki az alapi előnevet és akkor lesz alapi Csák! Ha-ha-ha!”

A zseniális Tomka Imi túlműveltségéhez, túl okosságához infantilis személyiség társult.

Ezzel együtt diszkrét csodálattal adóztak mindentudásának a nagyobbak, sőt, idősebb nemzedékbeliek is, akik el-ellátogattak a strandunkra. Hetente egyszer eljött például Lami Gyuszi apukája, a százhúsz kilós nagyvendéglős, amúgy szakosztályunk legbőkezűbb támogatója. Hanyatt feküdt a vízre és minden úszómozdulat nélkül lebegett, miközben szivarozott és szalmakalap volt a fején.

Legutóbb ingyen fagylaltot adatott a jelenlévőknek az általa tulajdonolt strandbüfében, majd elveszített két sakkpartit Tomka Imi ellenében és váratlanul hozzám fordult, mert én álltam legközelebb, a magam általában tolakodó kíváncsiságával.

„Neked se megy a sakk?”

Ontelten vigyorogtam és azt mondtam: „Tessék figyelni!” Számba tömtem a maradék ingyen fagylaltot és rakni kezdtem a bábokat a táblán. A napozópadra fészke - lődtem, gondolkozó képet vágtam, azután tologattuk párszor ide-oda a figurákat, majd Tomka Imi felugrott és elszaladva kiabálta

„Suszter mattot adtam Csáknak! Három lépésből bemattoltam Csákot!”

77.

Az ablakhoz lépkedtem, hogy közelebbről lássam az Eötvös Ocsiék lakásbelsőjét idéző függönyt. Meg is tapintottam a dúsan leomló, szinte buján redőzött bársonyt. Pihekönnyű, de zavarba ejtő volt az átfutó érzés, amely úgy hatott, mintha szoknyát érintettem volna.

Arra gondoltam közben, hogy időt nyertem. Semmi nem sürget. Ráérek a tiszti klub népének szánt beszédet megírni - akár - holnap délelőtt.

Ez az üzenet jött át a tolmácsnő gyöngybetűi mögül is.

Félrehúztam a függönyt, kitekintettem és hirtelen hevesebben kezdett verni a szívem. A tengert láttam ugyanis. Hullámok taraján csillámlott a Hold és hajók fényei villogtak a messziben. A magasba tekintve pedig felfedeztem a Göncöl-szekeret, amit nagyapám szerint felénk ballagó lovak húznak és egyszer csak meg is érkeznek tízezer pengőt érő kinccsel a saroglyábán.

Elbűvölt a pillanat.

Addig bámultam, amíg elfáradt a szemem.

Visszamentem az asztalhoz. Leültem és magam elé vontam a jobb oldalamra helyezett cédulákat, azokat, amelyek a pozitív teorémákat tartalmazták. Hirtelen megérlelődött bennem, hogy mégis nekikezdek a beszédírásnak. Jó ösztönöm sugallatának véltem, ha az eredmények irányából nyitok.

81