Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 15.)
által kommandírozott, de elrontott gyakorlat után. Valamilyen önkéntelen testhangot akkor is produkáltam és a sikertelenségtől egyébként is elkomorult Jancsi zordo- nan belekérdezett a levegőbe: „Papírt ne adjak?” Nevetést csikart ki belőlem az emlék, és egy másik, ugyancsak „tomkajancsis” históriát hozott elő. Polgáristaként kötelező templomba járásaim alkalmával szívesen fúrtam magam Tomka Jancsi mellé a fiúknak kijelölt karzaton. Általában szerettem a közelében lenni. Fapofával tudott humorizálni. Egyszer például a „Tebenned bíztunk” kezdő szavak, meg a folytatásként hangzó „eleitől fogva” szövegrész közé oda énekelte, hogy: hej de! Ettől a kocsmai pimaszságtól olyan pukkadozási hajlandóság vett erőt rajtam, hogy ki kellett menekülnöm a templomból, és még kint is nehezen szedtem a levegőt. Tomka Jancsi terjesztette el a kisebbek között, hogy az úszás közben bedugult füleket „á” betűk ismételgetésével kell megszüntetni. Az erre szolgáló mondóka így hangzott: „Más az ábra, más a hám, és megint más az Ábrahám?” Kiskamasz képzeletünket borzoló, de csak suttogva előadható rigmusa volt még Tomka Jancsinak az, hogy: „Szoknya alatt bugyogó Bugyogóban van a jó...” Sajátos kivétel volt az életkor meghatározó szerepe szempontjából Tomka Jancsi öccse, a nálam egy évvel idősebb Imi, szintén karcagi gimnazista. Ővele homlokmagasságban társalogtak az egyetemre járók is, mert az övékével azonos, vagy még magasabb szintű volt sokirányú tudása. Állítólag beszélt latinul és ógörögül, káprázatosnak hírlett fejszámolói készsége és mindenkinél jobban sakkozott. Még olyankor is rendre győzött, amikor háttal ült a táblának. Tőle hallottam, amint előadta egy társaságnak, hogy az ezer hájjal megkent Lami Gyuszi, aki az állatorvosi főiskola hallgatója volt akkor Pesten, fogadásból kipaterolt a strandról egy neki nem tetsző nőszemélyt és az asszony még hálálkodott is érte. Kábáról ruccant át az ottani bábaasszony. Udvarlási szándékkal közelített hozzá Lami Gyuszi, de hamar kiderült, hogy perspektívátlan az ügy. Kiábrándítóan butának bizonyult a nőszemély. Ügy hallotta, gyógyvíz van a medencénkben, azért jött. Lami Gyuszi felvilágosította, hogy éppen a múlt héten megejtett vizsgálat szerint a mi strandunk vizétől Horáciusz Kokleszt, meg Vergíliusz Szuperbuszt lehet kapni. Ráadásul ezeket a betegségeket manapság még nem tudják gyógyítani. „Komolyan tetszik mondani ?” „Komolyan.” „O, hát akkor nem húzok ujjat a sorssal, és nagyon köszönöm a figyelmeztetést.” „Csak orvosi kötelességemnek tettem eleget.” S az asszony elment. Állítólag más, nem szívesen látott vendéget is kitessékeltek ezen a módon a strandról. Annyira tetszett mindez Tomka Iminek, hogy ugrálva adta elő, közben lóbálta vékony karjait és visítozott féktelen örömében. 80
